Nagy Zopán: Gyógymódok és definíciók mögött (versek)
(Lírikus reflexiók, montázsok, fragmentumok
Erdős Attila önmentő énvesztés című verseskötete nyomán, Napkút Kiadó, 2024.)
*
őrülete elmúlt,
tébolyából észhez tért,
minden egészet eltört
egyetlen részletért
(E. A.)
*
képmás másképpen:
én-hiány asztrálja
árnyékát mustrálja
– –
a tökéletes
csorbult
éle
eszméletveszt-
ésben
fényes
– –
a visszapillantás
inverze
tükörbe
ájul:
*
*********belső terekbe
*
…
*
*
szubjektív közhely
(hellyel-közzel):
váltakozó motívumok
ismétlődő szimbolikák
érnek össze
*********************– módosult –
tudatalattik
járataiban
fel- és félreismerésük
maradvány-részecskék / vágy-
törmelékek
…
*
*
intermezzo:
a Terem(tés) árnyéka:
padlón vergődő paca /
kibernetikus Ma(ca)
…
a letisztultság bonyodalmain
(a gyógymód esettanulmány-halmain)
rétegződő tudás kacsint
(a szubjektum szuper-joint)
…
téboly és alakzat
lépked egymásba:
alakváltó hangsúlyok
(f)eloldott kompozíciók
fényre-értett narratívák
megkínzott form(ul)ák
****************hatolnak
**********************a köztes
*****************************jelen
létsötét-
(f)okozott
mély-
rétegeibe
…
*
*
boldog:
boldog a másnap
ha más lett
mint tegnapi halott
boldog:
boldog az Egy!
boldog lett:
ha megbomolhatott
…
(a) távolságod
mint mozdulatlan
gesztus
benned lélegző
hiátus
/
tengercseppben
egy védtelen
(elpárolgó)
pislogás
…
(a) közelséged
távolságával
öleld át
magad:
magát a Mát!
teheted:
amíg felismered
…
*
*
vázlat:
ön-figyelése közben
elfeledte
a kötelező
kísértetektől (való)
félés
napi lehetőségeit
…
*
*
ujjgyakorlat:
bemutatott magának
***********majd
egymásra hagyódott
…
*
*
szaturnuszi:
fordulata torzulat:
paradox érkezés
ön-nyelő ki felmutat****(és):
mélysötét mérge kék
– –
ihlete
szaggató
bomlása
kiváló
nemléte
önjáró
…
*
*
elvonat(k)ozás:
halál helyetti haldoklás
(jönni mentem – menni jöttem:
mennyi semmi – mennyi minden) =
definiálhatatlan más
– –
vagyok/nem vagyok
*******mint
téridő-képzeteken
káprázat-szöveteken
***átlátó vakok
…
*
*
önfelejtés-összegzés:
aki elveszíti
jövőtlen
(ön)képét
javítgatott
öröklétét
**********************(az) a
semmi(ség)ben
azonosul:
élmény lesz a veszteségben
s hiányába
csont-csönd tolul
– –
a hiány (hiánya) is alapötlet:
a nyál már száj nélkül is visszaköphet
– –
eszméje jel
árnyék-jelmez
meztelen maszkja
sem riasztja
– –
leplezve szorong
látszata áthat:
létszerűsége ásvány
a pocsolyában
– –
valóság-sárban
villanó ónix – – –
tetszhalott kórrajz /
kollektív kóma
– –
énjeit sorra feltárta
ittlétét és rejtélyeit
már alig analizálja:
démonjait elküldte szabadságra
most:
az intenzív sehol-létben
feloldódnak ések és miértek –
így intenzíven látogatják
az el- és át-
**************************tűnések
– –
tézisét és létezését
nem megélte:
metamorfját
megkísértve:
képmása lett
ellenérve
.
*.
**.
*
*
*
*
Illusztráció: címlaprészlet
Ezek is érdekelhetik!
Káplán Géza: Az éj gyermeke (vers), Szent Karácsony (próza) →
Novák Valentin: Kabócavers →
Juhász Anikó: Képernyő (versek) →
