Parcsami Gábor: Garzonmagány

84 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-36-4  

eredeti ár: 1990 Ft
webshop ár:
1 590 Ft + 760 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Parcsami Gábor pályáját szinte a kezdetektől figyelemmel kísértem, 1993 újévétől kezdve majd másfél évig dolgoztunk együtt az Új Magyarország kulturális rovatában. 1965-ben született Győrben, 1985 óta van jelen költőként, íróként, 1990 óta újságíróként, szerkesztőként is napi-, hetilapok, folyóiratok (Hitel, Kapu, Élet és Irodalom, Unió, PolíSz, Literátor, Életünk, Magyar Napló, Napút, Napút Online, Spanyolnátha stb.) hasábjain. Jelenleg az MTVA szerkesztője. Kötetei: Gyermekcsontok (Unió Szerkesztőség, 1991), ZanZánia (Folyam Alapítvány, 1992), Vigyél haza (versek, Omnis Fabula, 1993), Orgyánia (Rím Könyvkiadó, 2001), Fehérlábú cigányok (Tordas Kiadó, 2017).

1993 óta nem látott napvilágot verseskötete. Így hát a költő Parcsami Gábor lelkében hosszú-hosszú hallgatás gátja szakadt át Garzonmagány című új verskönyvének megjelenésével. Mindig is titokzatos lírikusnak éreztem őt, kinek eddigi életművében kibékíthetőn élnek együtt a lecsupaszított, szikár célba fogalmazás és a kozmosz végtelenségét magában foglaló bibliai enigmatikusság félelmetes végletei. A címadó vers a konkrét földi élet tárgyaiból, emlékeiből építkezve mutatja föl az univerzum létfilozófiai magányának és a magára hagyatott köznapi ember nyomasztó, már-már feloldhatatlan egyedüllétének rémképeit. Szemezgetve a versekből, a valódi társ hiányának vagy csak távollétének ordító kínját jelképező, üres boros- és sörösüvegek garmadája mindőnk ifjúságából ismerős konkrét metaforaként köszön vissza, ám az az igazi varázslat, amikor minden út menti hordalék és törmelék, konkrét és irodalmi emlék látomássá finomul. Vérző könnycseppé válnak a nagykörúti szentjánosbogarak, megkékülnek a boroszlói törpék, s életre kél a prágai ködben Kafka, csüggedten legyint a világ hitványságára korán elhunyt költőtársunk, Restár Sanyi, s tisztára mossa földünket a koromfekete eső a költők költőjét, Juhász Ferencet idéző versben. Ám költőnk megtalálja kiváló kötetében a Garzonmagány vezérmotívumának ellenszerét az egyetlen kedvesnél, a hitvesnél. Gyönyörű kifejezése a magányt feloldó többes számnak az „álmomban álmod, álmodban álmom” sor. Aki képes az igaz szerelemről ily tisztán és sallangmentesen szólni, az IGAZI KÖLTŐ.  

Pósa Zoltán

Két vers a kötetből:

Csak nekünk

fáradt csillagok hullnak
lépteink elé, rátaposok
a csókok ízére

fáradt csillagok hullnak
pislákolók, mint az éjszakai gyertyák
mint a kihűlő ágy

xxx

jöjj édes, bújj a szívemhez
hófehér az, mint a bőröd
hófehér, mint a sirályok csöndje

jöjj édes, hajtsd a vállamra fáradtságod
és én megsimogatom a holdat
hogy világítson nekünk
———–nekünk, csak nekünk…

Hazamegyek anyám

hazamegyek anyám
ezen az őszön is hazamegyek
s bocsánatot kérek megint
hogy a fiad vagyok
hogy én vagyok a fiad

azt hazudom, hogy rossz vagyok
mert az megnyugtat téged
s talán nem szedsz be nyugtatókat
s nem mész a Duna partra
hogy beleugorj
önmagadba

hazamegyek anyám
s kézen fogva sétálunk
az őszben…