OPEN

január 29th, 2025 |

OPEN 54. (Balassi Bálintról, akit a törökök meglőttek Esztergom várában)

•

KÉPES BALASSI[1]

Táv irat:Tekatonád voltamUramstopateseregedben jártamstop

A Balassa családdal kapcsolatban azt írja Nagy Iván családtörténeti munkájában, hogy az ősrégi magyar család egyik ágán, amely kezdi a Gyarmati előnevet használni, már „izgékony vérű” nagy embereket találunk. „Csupa nemes vitéz, rablólovag, kalandor, nyakas, kiszámíthatatlan kiskirály”- mondja Kosztolányi. Ide tartozik a hírhedt Balassa Menyhért, a költő nagybátyja is, aki „minden hájjal megkent, elvetemült gazfickó, született köpönyegforgató” volt. Ehhez az ághoz tartozik Bálint is, akit nyugodtan nevezhetünk Magnificonak, Nagynak.

Hogy a magyarul író legnagyobb költőink sorában időben Balassi áll az első helyen, ez irodalomtörténeti közhely. Egyébként Balassit, mivel érettségi tétel, majd mindenki ismeri. Nagyjából annyit tud róla, hogy született Zólyomban, meghalt Esztergomban, írt szerelmes, hazafias, hazát éltető verseket, meg istenes verseket, bűnbánó zsoltárokat. Vagyis „darabokban” áll előttünk, szétszedve, kicsit vértelenül, máskor meg „istenítve”. Pedig nagyon is összetett volt, és ezt kellene megmutatni, de hogyan? Két részben. Itt az elsőben képek segítségével végig járjuk élete helyszíneit. Bemutatjuk (röviden) életútját egy-egy képpel: ott, ahol valami fontosat, vagy fordítva, kevésbé ismeret dolgot szeretnénk elmondani, ott elidőzünk. [2].

*

Zólyom

A mai Zólyom várát 1350-ben kezdte építtetni I. (Nagy) Lajos királyunk gótikus stílusban. A vár lovagterme mindmáig fennmaradt, bár az idők folyamán sokat alakítottak, szépítettek a váron.

Balassi Bálint (nevét Balassinak és Balassának egyaránt írta) 1554. október 20-án Zólyom várában látott napvilágot Gyarmati Balassi János és Lekcsei Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként. Rangjához illő tudományos nevelést nyert és a család udvari papja Bornemisza Péter, befolyást gyakorolhatott nevelésére s ő buzdíthatta a költészetre is. A reformált vallásban növekedett és csak később (1586-ban) katolizált Később egy öccse, Ferenc, és két húga, Anna és Mária született még. A dúsgazdag báró fia gondtalan, fényes jövőnek nézhetett elébe, s hogy ez mégsem így történt, azt éppen apjának, apja későbbi balcsillagának köszönhette. Tőle ugyanis nemcsak szertelen természetét kapta örökül, de politikai kegyvesztettségét, összekuszált pereit, ellenségeit, rokon- és ellenszenveit is. Igaz, költői talentumát szintén apjától örökölte.

Nürnberg azon a német városoknak egyike, amelyek középkori jellegüket leginkább megőrizték.

Tudjuk, hogy a 11 éves Bálint (évekkel később öccse is) 1565-1569 közt e városban tanult. A középszintű külföldi tanulás más családok ifjainál is 10 esztendős koruk táján kezdődött. Az alsó osztályok hazai elvégzése után, külföldön a gimnáziumok felsőbb osztályait látogatták négy vagy öt évig.

Kékkő

Kékkőt a XIII. században építették. A Balassák ősei 1290-ben ostrommal vették vissza a Hont-Pázmány-nembeli Kázmér fiától. Balassagyarmatról a bányavárosok felé tartó egyik utat védte. A sziklafelszín alakulását követték szabálytalan vonalú falai. Több mint fél évezreden át a várat a Balassa család, mint ősi fészkét birtokolta.

A Habsburg-házhoz hű Balassa Jánost, Bálint atyját, a kalandor Kenderessy István abba a gyanúba keverte, hogy sógorával, Dobó Istvánnal, János Zsigmondhoz szít, miért is I.Miksa király 1569 öszén elfogatta és börtönbe vettette. Balassa János azonban felesége segítségével 1570. március 9-én megszökött a fogságból, először Kékkő várába ment, majd onnan családostul tovább menekült Lengyelországba.

A török időkben végvár lett Kékkő is. A Balassák vitézül harcoltak az oszmán hódítók ellen. Ám egy ízben, Balassa János távollétében indultak Kékkő ostromára a törökök, s az őrség gyáván megszökött. Így a vár 1575 júliusában török kézre került. Két évvel később a vár egykori ura, Balassi János, 1577. május 6-án meghalt, egyetlen nagykorú fia maradt, Bálint. Kékkő várát 1593 őszén Balassi Bálit jelenlétében vették vissza a töröktől, de a költő nemigen örülhetett neki sokáig, mert a következő esztendőben halálos sebet kapott Esztergom ostrománál.

Kamenyec

Ismert, hogy I. Miksa király (ur. 1564-1576) 1569-ben fogságba vetette édesapját, aki hamarosan családjával együtt Lengyelországba szökött. Ekkor 1570. május körül Balassi János 10 000 lengyel forintért, zálogként megvásárolja Kamenyec várát (Nw. Kamienica) és az alatta fekvő, a várhoz tartozó Zmigrod és Odrzykon falut.

A fiatal Bálint a száműzetésben, Kamenyec várában írta meg – családja vigasztalására – első művét, mely a Beteg lelkeknek való füves kertecske címet viselte, és egy lutheránus prédikátor magyarra fordított elmélkedéseit tartalmazta.

Kővár

1575-ben Balassi Bálint részt vett a Bekes Gáspár indította Erdély elleni hadjáratban. Kornis Gáspár huszti kapitány, Báthoryhoz igyekezve, lovasaival Erdély északi határán, az 1575. július 10. előtti napokban beleütközött Balassi Bálint csapatába, aki Bekes Gáspárnak készült Magyarországról segítséget hozni. Összecsaptak, s bár Kornis szétszórta Balassi ka tonáit, sebesülése miatt nem tudott eljutni Báthory Istvánhoz. Balassi pedig, katonáinak elvesztése után Hagymássy Kristóf kővári kapitány embereibe botlott, akik megsebesítve elfogták és a vajdához vitték Kővárba. [3]

Báthory azonban – valószínűleg atyjára való tekintettel – nemcsak megkegyelmez a fogolynak, hanem kegyelmébe is fogadja, sőt mikor a török császár a foglyok kiadatását követelte, a fejedelem Bálintot Lengyelországba szöktette, melynek trónján ekkor már Báthory ült.

[4]

Úgy tudjuk, hogy Balassi Bálint élete végéig fenntartotta az érintkezést erdélyi barátaival és rokonaival, ekkor már azonban nem annyira a nyájas társaság, mint inkább üzleti ügyei vonzották Erdélybe. Mikor Erdélyben megírja a Júlia-ciklus búcsúénekét, elmondja, hogy „jó hamar lovakért” járta Erdély földét, „nem nagy fáradtság nélkül.” Ugyanis énekköltőnk az 1590-es években már lókereskedéssel foglalkozott, és abból csinált magának pénzt, mert nagy anyagi zavarban volt. De itt nyilván nemcsak a lovakról volt szó, hisz a szép erdélyi asszonyoktól – többek között Kővár kapitányának, Hagymási Kristóf feleségétől – kapott levelek azt mutatják, hogy a lovakon kívül másért is érdemes volt Erdélybe jönnie. [5]

Kővár romjai a Berkeszpataka és Bucsonfalva határában emelkedő, az itt nagy kanyart leíró Lápos bal partja fölé magasodó sziklaszirt tetejét találhatók.

Eger

Georg Hoefnagel metszete, 1617.

Balassi Bálint 1578-ban a Felső-Magyarország legnevezetesebb végvárába, Egerbe megy, melynek kapitánya ekkor Ungnád Kristóf. Balassi 1578. február 2-án, a pozsonyi országgyűlésen leteszi a hűségesküt és Rudolf király ötven huszár kapitányának nevezi ki Egerbe. Négy esztendőt szolgált a legdicsőségesebb magyar végvárban, jelesen vitézkedve a béke megállapodások ellenére is mindig fel-felcsapó végvári harcokban, csetepatékban.

Házassági szándékkal több hajadonnak udvarolt, akikhez, az akkori szokásokat követve, bókoló verseket írt. 1578 táján itt újra találkozott Losonczy Annával, akivel gyermekkoruk óta ismerték egymást, és beleszeretett, akihez addig Balassi már egész verssorozatot írt.

Losonci Anna (1553 –1595) a későbbi horvát bánnak, báró Ungnad Kristófnak volt a felesége, amikor Balassi megismerte. A költő hiába ostromolta szerelmével, akkor sem adta neki a kezét, amikor még fiatalon özvegységre jutott. Forgách Zsigmondhoz ment feleségül 1589-ben. Balassi ekkor anyagi követelések miatt pert indított ellene.

Az itt látható, női arcot ábrázoló kályhaoromdísz az egri várpalota lovagtermében állhatott. A töredékesen ránk maradt zöldmázas kályhaorom félkörös perempárkányát fönt nyíllal átlőtt szív díszíti. „A lunetta síkján a szobrászi készségű fazekasmester egy arcélével egymásnak szembefordított házaspár mellképét ábrázolta – írja tanulmányában Voit Pál. – Az ábrázolt házaspár személyének kilétére csupán következtethetünk.” A kályharelief kronológiája és reprezentatív megjelenése alapján feltételezhető, hogy az egyikben Ungnád Kristóf, a másikban, amely itt látható, Losonczy Anna portréját lássuk. [6]

A lovaskapitány Balassinak 1582-ben – állítólag összeférhetetlensége miatt – Egerből is távoznia kellett, s felszabadult energiái jó részét alkalmi – főként zsákmányszerző – portyázásokra, állandó pereire, s a zólyomi, selmecbányai stb. polgárokkal való viaskodásokra fordította, duhajkodásokra vesztegette.

Liptóújvár

A Vág és Béla folyók egyesülése közt, bent a községben találhatók Újvár romjai, amely már IV. Béla alatt fennállott. A vár mellé épített késő reneszánsz várkastélyon át juthatunk a középkori romokhoz: egy patkó alakú és egy négyszögletű torony között húzódó négyszögletes palotaszárnyból áll. Ehhez épült hozzá egy L alakú, késő reneszánsz várkastély két saroktoronnyal.

Liptóújvár a Vág mellékéről Szepesbe vezető fontos utat ellenőrizte. A Balassák őse, Doncs mester építtette, talán a XIII. század legvégén. A XIV-XV. században nagyrészt királyi vár. Később – főleg 1526 után – birtokosai gyakran változtak. 1554-ben Balassa János kapja zálogul. Kékkő és Divény 1575-ben történt elvesztése után Újvár lett Balassi Bálint első számú lakóhelye.

Sárospatak

1577-ben még nem zavarta semmi Dobó Ferenc és Balassi viszonyát, sőt, több jele van az egymásrautaltságnak. A két apa, Dobó István és Balassa János együtt szenvedte el 1569-ben egy rágalomra épített vádaskodás súlyos következményeit, sógorok voltak, segítették egymást. Hét évvel később azonban olyan események történtek, amelyek az unokatestvéreket élesen szembeállították egymással. A história Ferenc húgának, Dobó Krisztinának a személyéhez kapcsolódik, aki 1577-ben ment férjhez Várdai Mihályhoz, és birtokrésze kihasítását követelte bátyjától, de ezt nem sikerült elérnie. 1583 decemberében meghalt a férje, s a 25 éves Krisztina szívesen fogadta Balassi közeledését; egy új házasságtól érdekei hatékony védelmét is remélte, hiszen férje örökrészét elvitatták tőle.

A házasságkötésre 1584 karácsonyán Sárospatakon történt az akkor protestáns kézen lévő vártemplomban. A tragikomédia jelenetei ismeretesek, csupa színpadi hatású fordulat: karácsony ünnepén, az istentisztelet végén, mikor már csak néhány ember volt a belvárosi templomban, a háttérből előlép Balassi Bálint, kézen fogva Várdaynét, odaáll az oltár elé, majd Balassi András prédikátorával, akit magával hozott, összeesketteti magát vele. Ezután egyik barátjával, és húsz legénnyel felvonul a vár kapujába, s ott kijelenti az őrségnek, hogy mint Dobó Krisztina férje, átveszi a várat és a birtokot: az ellenszegülő őröket összeteremtettézi, majd kivont karddal kihányatja a várból, sőt Nagy Jakab hadnagyot emberei meg is sebesítik. A hidat felvonják maguk után. Ám a kiszórt emberek fellármázzák a várost és a még künn levő várnépet, s részben létrákon, részben a benn szorult őrség segítségével a gomboskertbe néző kapun át benyomulnak a várba.

Bálint, látva a túlerőt, odadobja a vár kulcsait, Dobó Ferenc emberei pedig karjánál fogva akolbólítják ki az egyórás várurat. Felesége szégyenkezve követi, »mert ha ki nem jönnek vala, mind szablyára hántuk volna őket«, írja Dobó egyik embere. A lakodalmat aztán egy polgárasszonynál ülik meg.

Balassi azonban keservesen csalódott reményében, mert e házasság nemcsak hogy nem hozta meg a költőnek a régóta sóvárgott nyugalmat és boldogságot, hanem kútfeje azoknak a kínos megpróbáltatásoknak, meghurcoltatásoknak és vég nélküli osztálypöröknek, melyek a költő életét ezentúl végképpen megkeserítették.

Kisvárda

Balassi Bálint és Dobó Krisztina házasságából országra szóló per lett, mert Dobó Ferenc Bécsben panaszt tett: hűtlenséggel és vérfertőzéssel vádolta Balassit. A hűtlenség vádját arra alapozta, hogy Bálint elfoglalta a király tulajdonát képező erősséget, a vérfertőzést meg arra, hogy a törvény tiltja elsőfokú unokatestvérek házasságkötését. Balassi fölkészült a védekezésre. Egyrészt arra hivatkozott, hogy feleségének jussa van a pataki birtokhoz, másrészt arra, hogy a legmagasabb körökben is több példa van a közeli rokonok házasságára.

Az ifjú pár a tragikomikus esküvő és lakodalom után Szikszóra, Velejtére, Kisvárdára húzódott vissza, tehát többnyire Sárospatak közelében maradt. Kevés dokumentum maradt fenn a házaspárral és Kisvárdával kapcsolatban, ez a néhány is mind a perekkel kapcsolatos. Az utolsó adat, egy 1586. novemberében 15-én kelt levél arról tudósít, hogy Istvánffy nádori helytartó Kisvárdán, szokott lakóhelyén keresi fel Dobó Krisztinát, aki férje, Balassi Bálint jelentélében egy latin nyelvű levelet nyújt át Istvánffynak.

Hogy hogyan éltek itt, arról pontosat nem tudunk, legfeljebb sejtéseink vannak, és ezek nem sok jót jelentenek. A versek arról árulkodnak, hogy házaséletük nem volt boldog, illetve rövid ideig voltak boldogok. Balassi ugyanis keservesen csalódott reményében, mert e házasság nemcsak hogy nem hozta meg a költőnek a régóta sóvárgott nyugalmat és boldogságot, hanem kútfeje azoknak a kínos megpróbáltatásoknak, meghurcoltatásoknak és vég nélküli osztálypöröknek, melyek a költő életét ezentúl végképpen megkeserítették.. Bár időközben egy fiuk született, felesége mindinkább elhidegült tőle. Ezalatt ellenségei tovább zaklatják. Rómában bevádolják, hogy mohamedán-módra él és kis fiát is török módra kereszteltette, Musztafa nevet adván neki. Hogy e pörtől megmeneküljön és ártatlanságát bebizonyítsa, a katolikus hitre tért át. Mindez nem használt: a római szentszék házasságát törvénytelennek mondta ki. Ezután Krisztina el is hagyta férjét.

Kibujdosása Lengyelországba

Hibbe fölött a Tátra egyik csúcsa, a Kriván

Van egy érdekes adat, közvetve magától Balassitól. Forgách Simon 1589. szeptember 26-án, Surányból írt levelében ekként számolt be Pálffy Miklósnak Balassi kibujdosásáról.[7] „…Amely gyalog követem ma jütt meg Késmárkról, beszéllé, hogy Hibbén Balassi Bálintra találkozott volt, és igen jól tartotta. Végre szolgáinak osztotta minden marháját, és csak másodmagával, egy rossz paripán és egy rossz bőrdolmánban ment Késmárkká. Énnékem, a fiamnak [=Forgách Zsigondnak] és az feleségének [=Losonczy Annának] örökkön örökké való szolgálatját üzente. Kérdette tőle, hová mégyen, hogy énnékem tudja mondani. Azt mondta, hogy oda mégyen, ahová a két szemével lát. Azt is mondta, hogy egy nemesember volt véle. Annak az útban azt beszéllette, hogy Krakkóba mégyen, és ott öltözik olasz ruhába, és úgy indul el onnét. Kérdette, hová mégyen? Azt mondta, hogy az tengeren túl mégyen, és soha ez országba többé nem jű, és hogy ezt sírva beszéllette volna, és az nemesember is sírt volna rajta, és hogy Késmárkra sem tért volna bé, hanem mentent ment volna mellőle.”

Dembno

Lengyelországi urak hívására 1589. szeptember végén „eltávozott ebből az országból” Balassi. Anyagi ügyeit rendezetlenül hagyta hátra, s a költészettel együtt a szerelemnek is végleg búcsút mondott. Elhatározta, hogy már csak Mars és Pallas katonája lesz ezután, s a hadakozáson kívül csak tudománnyal foglalkozik majd. A lengyel földön Marst és Pallast kereső Balassit azonban végzete már legelső állomáshelyén ismét Venusszal hozta össze.

Balassi Wesselényi itteni kastélyából 1590. május 9-én két levelet is ír Zamojski lengyel kancellárhoz. Nem tudni, hogy mennyi időre tért ki ide Krakkóból. Eckhardt Sándor Balassi itteni tartózkodására építette hipotézisét, amely szerint Balassi Celiája Wesselényiné Szárkándi Annával lenne azonos. Ez a kellőképpen nem bizonyított és kevéssé valószínű feltevés mára meggyökeresedett a szakirodalomban is.

Esztergom

Amikor elbujdosott Lengyelországba, azt mondta, hogy onnan többé nem jön vissza. De az 1593-ban kitört „hosszú háború” hírére Balassi Bálint is hazasietett lengyelországi „bujdosásából” és 1594-ben a török háború folytatására nemesi fölkelés rendeltetvén, ő is a dunáninneni nemesség zászlóihoz csatlakozott. Ott volt a táborban a 40 éves Balassi Bálinton kívül Nádasdy Ferenc kíséretében Magyari István lelkész-író és Rimay János is, a tanítvány.

„Az ostrom vontatottan és sikertelenül folyt. A győzelem reményében megjelent Mátyás főherceg is, személyes jelenléte azonban inkább hátráltatta, mint siettette a győzelmet. A ránk maradt tudósítások szomorú képet festenek a táborról. A tisztikar dőzsölése, a zsoldosok kicsapongása, a szervezetlenség, a vezérkar széthúzó tanácstalansága minden egykorú beszámolót ingerültséggel töltött el.

Balassi Bálint május tizenkilencedikén egy sikertelen roham alkalmával comblövést kapott. A súlyos, de nem halálos seb megfertőződött. Néhány nap múlva vérmérgezési tünetek léptek fel. A költő embertelenül szenvedett. Tudta, hogy meghal. Több mint egy hétig haldoklott. Végig öntudatánál volt. Mikor a borbély vasával sebéhez nyúlt, Vergiliusból idézett: „Most van szükség bátorságra, Aeneas, most erős szívre!”[8]

A költő mintaképe az üldözött, harcos, istenes Dávid király volt: nem véletlen, hogy egy olyan zászlót csináltatott magának, amelyre a térdeplő, hárfás király alakját hímeztette. A lobogó másik oldalát alighanem a költő címere ékesítette, mégpedig a következő jelmondattal együtt: “Vita, quae fato debetur, patriae saluti solvatur” azaz: Életemet, amellyel a sorsnak tartozom, hazám üdvére kell fordítanom! Balassi ezzel a különös, harctéren nem szokásos zászlóval érkezett Esztergom falai alá.

Balassi András és Zsigmond följegyzéseiből tudjuk halálának körülményeit is: „Anno 1594 die 19. Maii Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentenek az vízvárnak, lőtték meg Balassa Bálint Uramot az ostromon. Minden két combján áltament egy golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30 eiusdem.”

A vágsellyei jezsuita atya, Dobokay Sándor följegyzése alapján tudjuk Balassi utolsó szavait: „Christus mortuus est pro me et ego diffidam? Tuus miles fui, Domine! tua castra secutus sum.” Dobokay atya a Campianus-fordítás előszavában elöbb latinul közli – mert a végső beszélgetés latinul folyt –, és csak azután fordítja magyarra a költő utolsó szavait: „Krisztus megholt érettem, hát én hogy kételkedjem? Te katonád voltam, Uram és a te seregedben jártam.” Balassi miután meggyónt, megáldozott, felvette az utolsó kenetet, kisfiát Mátyás főherceg oltalmába ajánlotta, kérve őt, hogy neveljék a gyereket a Jézustársaság iskolájában.

Erdélyi Pál Balassi életrajzát a következő a mondatokkal zárja: „Balassa Bálint holttestét Hibbén temették el apja és anyja mellé. Rövid idő múlva odatemették a tokaji kapitányt, Ferenczet is. Gyermekét nagynénjei vették oltalmukba, ők taníttatták Boroszlóban, a hol tizenhat éves korában meghalt. Félben hagyott művét, Campianus Tíz okainak fordítását, Dobokay végezte be s adta ki 1607-ben. Rimay megírta sirató énekét, írásait kinyomozta és Istenes Énekeit kiadta. Az idő gyorsan halad, bölcsen ítél és minden sebet behegeszt, Balassának is igaz bírája lett.”

A szlovákiai Hibbe falu a Kriván alatt fekszik, Liptóújvár közelében. Innen indult bujdosásra Lengyelországba, ide tért vissza, immáron halva. A templom egy nagy tér közepén áll, melynek szentélyében márványtábla őrzi Balassi emlékét.[9] Aki magyar itt megáll, arról tudni lehet, hogy azért zarándokolt ide, mert találkozni akar Balassival – a mi Balassinkkal.

Epilógus

„Mit mondhatok? Éltem,
Hol bátran, hol féltem
Kedvvel, búval, panasszal,
Hol méltó vádlásban,
Több rágalmazásban,
Mert egész föld foly azzal.
Vétkemben rettegtem,
Jómban örvendettem
S vigadtam az igazzal.”

Rimay János, 1596.

Móser Zoltán

Jegyzetek

[1] Ebben segített az összes irodalmár, elsősorban Eckhardt Sándor és Szentmártoni Szabó Géza, meg Kosztolányi esszéi és Németh László tanulmánya. De legtöbbet a művek: a versek, a fordítások és a levelei.

[2] Ez megtalálható magyar és lengyel nyelven:

[3] Bethlen Farkas: Erdély története, VI. könyv

[4] Luigi Ferdinando Marsigli: Kővár vára, 1687

[5] Bebek Judit, Morghai Kata, Zsuzsánna, Csáky Borbála: ez a néhány név az énekeiből is Erdélyből való „kegyes” (és nem kegyetlen) asszonyokat, hölgyeket takar.

[6] A jeles Balassi kutató, Szentmártoni Szabó Géza tanulmányai és jegyzetei alapján.

[7] Tóth István: Egykorú kiadatlan levél Balassi Bálint elbujdosásáról. = Magyar Könyvszemle, 1975, 61-66.):

[8] Nemeskürty István Balassi Bálint Bp., 1978. 263.

[9] A márvány emléktáblán ez olvasható: itt nyugszik Balassi Bálint, valamint szülei és Ferenc testvére.