Babics Imre: 5 epigramma
Mítoszt értéknél jobban becsülő hely ez itt: hon,
—s mégse az annak, akit folyton az égi feszít.
Gyűltek az ártatlan lények megerőszakolói
—‒ állatokéi is ‒ és mind jogokat követelt.
Az zseni – és csak az – itt, kit a szellemi műanyag-örvény
—nem szippant be: marad föld ere, légi parázs.
Már csak van, teletölti a bugyrait, úgy hiszi: testit
—csak, de Alant is egy űr: éhe maradt, noha Nincs.
Önmagad elviselése a legnehezebb feladat már,
—s más önimádatodért korhol, amely sose volt.
Illusztráció: H. C. Agrippa v. Nettesheim
Ezek is érdekelhetik!
Hajós Eszter: 2. /engedd a levegőt/ →
Ádám Tamás: Tavaszsürgető (versek) →
Antal Attila: Ki kell jutnom (versek) →
