Napló, visszaemlékezés

január 22nd, 2025 |

0

Magyar Ágnes: BERDA JÓZSEF

(A magyar kultúra napja, 2025)

Szervusztok Csiribirik! Szervusztok Csingilingik! – köszöntött már a gang végéből harsányan raccsolva, ahogy megérkezett. Mi, lányok a csiribirik voltunk, a fiúk pedig a csingilingik. Zsíros kalapja alól csak rezes orra látszott ki, rettentő sáros bakancsával bejött a konyhába, letette hátizsákját a kőre, de sosem láttam, hogy a kabátját levette volna. Vagy lehet, hogy levette, csak behunytam a szemem. Lapultunk a sarokpadon, hogy ne tudjon barackot nyomni a fejünkre, de aki a szélén maradt, nem úszta meg.

Sosem maradt sokáig. Egy tál meleg ételt elfogadott, közben pedig mesélt, amiből az derült ki, hogy hegyről jött és hegyre megy. Édesanya a ceruzavégeinket összegyűjtötte neki, és mindig akadt egy papírköteg is, amit berakott a zsákjába.

Tetszett, ahogy beszélt, de nem értettük a történeteit, kicsik voltunk hozzá, csak nagyon érdekes volt, mint aki most lépett ki egy mesekönyvből.  Aztán a zsákjába került néhány hagyma, retek, vagy ami éppen megtermett a kertben. A gang végéből még visszakiáltott, meg sem fordult: „Erzsikém, hamarosan teremnek már a szilvóriumfáid!”  Aztán elment.

Hihetetlen, milyen csönd maradt utána. Becsukódott a mesekönyv.

Neki miért szabadott sáros bakancsban bejönnie?

Illusztráció: Berda J. (Aba-Novák-festményrészlet, ’36)

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Bakoss Géza: Hogyan legyünk szépírók? (In memoriam nemespé) →

Tóth László: 1989 avagy Egy év a hetvenötből (Széljegyzetek – elszelelt napokhoz, évekhez)* →

Búzás Huba: Emlékezésem Juhász Ferencre →

Lukáts János: A hatvanadik… →