Vers

január 20th, 2025 |

0

Hegedűs Gyöngyi: laktációs tanácsadó

•

először egy ismeretlen nő jött. nappal volt, porlepte fény. segíteni jöttem tanácsadással. mondta. úgy lépett be, mintha jobban otthon lenne, mint mi.  ahogy ez a paplakban szokás: bárki ott teremhet az ágyunknál, amiből még ki sem keltünk. megismerni nem lehetett a nőt, csak beismerni. mint egy tettet. mint egy gondolatot. éreztem álmomban a végtelen fáradtságot, amit az előző hét hagyott bennem. kikísérem, mondtam. a nő kissé sértetten ment előttem a zegzugos folyosón. úgy ismerte a járást, mint kísérleti patkányok a labirintust. egy egész labirintust tudott elraktározni egyetlen bejárásra a memóriájában. hát persze, hisz párizs kanálisaihoz szokott. a visszafelé úton az ágyamhoz, szobát találtam. miért nem használtam eddig? tágasabb volt, minden napszakban fényes, elérhetetlen ablakkal. lámpa nem is volt benne. a szekrények mind üresek. lenne helye a ruháimnak. még a hatalmas porlepte zongora sem vett le a tágas térből. miért nem lakom be a szüleimtől megürült tágas tereket? még jó, hogy rég elapadt mellel nem fizettem kiszállási díjat a laktációs tanácsadónak, gondoltam elégedetten, miközben a csukott szemmel is kápráztató tejüveg ablak felé néztem.

laktacio1 (H. Gy.)

aztán egy kép jött. anyám tortáján fordítva láttam a 78-as gyertyákat. anyám a kezével óvta a lángot. a szám alakú gyertyák alig lobogtak. nem tudtam nem arra gondolni, a lélegzetemtől védi a viaszöntő lángot. hogy kiadja-e apám alakját magától. anyám egyik ujján kötés. újabb harci sérülés. ekkor már megesketett barátnőm, hogy nem próbálom újra éleszteni, ha megáll anyám szíve. aztán már egy nagy kerek asztalnál ültem. az álom vágása egyszerre hosszú és éles. szemben a 78 éves koráig kinevezett színházigazgatónő ült, szokásos fehér bőr domina-szerkójában. nem értem, miért sokallják a fizetésem – mondta elártatlanodva egyetemi kellék állásában. a körben ülő professzorok hallgattak. nekem meg bevillant, hogy ezen az egyetemen annyi idősen, mint most én vagyok, anyám takarította a termeket. miközben minden pórusán tejet sírt örömnek. azért abból a pénzből már elég sok hüvely síkosítót lehet venni. – szólaltam meg a szubdomináns átellenből. ahogy a mondat nem tudta kivonni magát az álom hatása alól, az álom sem tudta kivonni magát a mondat hatása alól. az asztal nem felbomlott. úgy repült ki közülünk, mint a pénzváltók asztala a virágvasárnapi templomtisztításkor. bármely szó beszentelheti a mondatot, mielőtt nagyhétnek indul. asztalt bont, hogy megterítsen kenyérhez, borhoz.

laktacio2 (H. Gy.)

egyetlen ébredéssel emlékezni az összes álomra: mostantól hitnek és halálnak ugyanaz a definíciója.

laktacio3 (H. Gy.)

Illusztráció: H. Gy.-fotórészlet

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Szűcs János: Rondó a gyönyörhalászatról (versek, verstolmácsolások*) →

Fellinger Károly: CSENDÉLET KASZÁVAL (versek) →

Tornai Xénia: Fénycsepp, Janus (versek) →

Péntek Róbert: Első látásra (versek) →