Próza

január 13th, 2025 |

0

Gutai István: Ilyen („Ahol a Csillag megáll”)*

*Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944/45 Alapítvány, 2024

2016-ban hosszas rábeszélésre elküldtem egy azóta megszűnt könyvterjesztő és kiadó vállalatnak Földönfutók, hontalanok. Menekülés Bácskából 1944/45 című könyvem bővített kiadásának egyik példányát. Néhány hét múlva visszakaptam a kötetet, melyben a Délvidékről elűzött magyarok, németek, bukovinai székelyek évtizedeken át eltitkolt történeteit adtam közre.

„Mi ilyen könyvet nem terjesztünk” – közölte válaszlevelében a marketing osztály munkatársa.

Az Ahol a Csillag megáll is ilyen könyv. Nem fantasy, nem romantikus mese, nem krimi, nem thriller (bár utóbbinak néhány jellemzője megtalálható a kötet történeteiben). Nem szól celebekről, sztárok viselt dolgairól, de még az angol királyi család belső titkairól sem.

A tízgyerekes nagydorogi család három fia 1912-ben elment Amerikába szerencsét próbálni. Mint a népmesékben. Vasgyárban dolgoztak; hősünk két testvére kint maradt. Ő feleségével és orcája verejtékével keresett, élire rakott dollárjaival hazatért. Cséplőgépet vásárolt, a faluban darálót működtetett. Mi lett vele és utódaival, miután Magyarországon is győzedelmeskedett a proletár internacionalizmus eszméje?

A II. világháború idején Bukovinából a Bácskába telepített, majd onnan a Tolna megyei Majosra menekülő asszony így foglalta össze százévesen élete summáját: „Tizennégy unokánk született, van húsz dédunokánk. A közeli hozzámtartozókkal együtt hatvanketten vagyunk. Nem gondolok ilyenkor betegségre, se rosszullétre, csak ezt a szép hosszú életet köszönöm meg a Jóistennek.”

A doni összeomlás és a tambovi hadifogság után hazainduló paksi férfi is hallgatta Záhonyban 1947 júniusában a búcsúztató szovjet tisztet. „Ti most hazamentek családotokhoz, boldogan fogtok élni a demokratikus, felszabadított Magyarországon.” Boldog ember lett-e az egykori gazda?

A magyar-osztrák határ szélén született, az orvosegyetemet summa cum laude (kitüntetéssel) végző, ígéretes tudományos karrier elé néző asszony élete az anyaságban teljesedett ki.

A bácskai Szentfülöpről származó férfinak ezt mondta fia, miután megismerte édesapja históriáját: „Apu! Ha elmeséled, ami veletek történt, amit átéltetek, szenvedtetek, amit veletek megcsinálhattak, azt máma ember már nem hiszi el.” Az apa elmesélte.

1990-ben írtam le a lakosságcsere következtében a Felvidékről szüleivel és sorstársaival a Tolna megyei Györkönybe szállított fiú és egy helyi sváb lány találkozását. A kézirat a később megírandó tervek, vázlatok, jegyzetek polcára került és évek során betemették az újabb tervek, vázlatok, jegyzetek. Egyszer azonban jelentkezett: a félretett irattartók közötti keresgélés közben kiesett, szinte kiugrott a többi közül. Lehajoltam az átütőpapírra gépelt, már sárguló szélű kéziratért. József és Erzsébet történetét lányuk és vejük egészítette ki 2020 novemberében.

Pálfán, Apponyi Károly gróf falujában, egy cselédlakásban született férfi a kötet címadó történetének főszereplője. Bölcskei visszaemlékezőm már csecsemőkorában megismerte a paksi rendőrség fogdáját. Vajon miért került oda? Csámpai (Paks melletti puszta) kortársa családja három tragédiáját nevezte meg: az állami gazdaság megalakítását, a beszolgáltatást és a téeszszervezést.

Hányan tudják remélt olvasóim közül, hogy 1956. november 4-e után dunaföldvári, paksi, csámpai, nagydorogi, györkönyi, bogyiszlói emberek is raboskodtak ungvári börtönben?

Ajánlásomat Lugossy László, az Azonosítás, a Köszönöm, megvagyunk, a Szirmok, virágok, koszorúk… és más filmek rendezőjének gondolatával zárom: „A történelmi emlékezet életszükségletünk, mint ahogy a történelmi eszméletvesztés kóros, sőt életveszélyes állapot.”

Illusztráció: könyvbemutató fáziskép fh.

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Szentmártoni Szabó Géza: Kétszáz esztendeje lappangó magyar kalandregény* →

Lukáts János: Karácsony a faodúban, Dodó bohóc karácsonya (kisprózák) →

Szabó K. Orsolya: Örökség →

Csanda Mária: Négydimenziós történetek →