Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb
(édesanyám emlékére)
adventi anyasirató
nincs két egyforma hópihe, akkor sem,
ha isten a teremtésben pihen, az anyáknak
csak ennyi a története, akkor mennek el,
mikor világosság, sötétség önismeretlenes
egyenlet az eljövetelben, akár egy régi pestisből
visszamaradt gyerek mondóka: a második gyertyát
már nem te fújod el, a harmadikat már nem te
gyújtod meg, a negyedik helyett csillag leszel,
fényedből újra első, mi leégett idő előtt
–
a tűzzománcművész
te fegyelmezett vagy? kérdeztem a mellettem sétáló tűzzománcművészt. az nem felelt. de a következő lépésnél azt éreztem, az összes fegyelmezettségem elém került. csupa tükörből készült ikonosztáz. nem vagyok isten, hogy elém kerüljetek. mondtam tetteimnek. annyi sajgás volt bennük, hogy elviselhetetlenné vált a lélegzet is, ha rájuk néztem. tűrje ezt tényleg isten. a tűzzománcművész, akinek tükrében semmilyen szögből nem láttam magam, önkéntelenül tudva, nincs az univerzumnak olyan pontja, ahova állhatnék egy ilyen tükröződésért, tovább hallgatott. válláig omló hullámos haja és arca épp annyira volt szabálytalan, hogy az ikonfestők már eltértek volna tőle szigorú vonalaikkal. a veréb főnixteste az álom. mondta úgy, hogy még a szája sem mozdult. egyszerűen csak megzendült benne az a mondat. beléptem a mondat mögé. a szentély csak úgy fogad magába, ha veled is üres marad. hideg láng permet hullt, aztán már sem világos, sem sötét nem volt, mégis láttam arcát, mint egyetlen hiteles másolatot. annyiszor akartad az éjszakát átaludni, mikor ezt elengeded – mint anyád – isten jelenlétébe átalszod magad.
kvantumseb
…a káoszban az elektronok nem mozognak véletlenszerűen minden irányban, ehelyett hullámokként egymás pályájával kölcsönhatásba lépve nagyobb sűrűségű pályák alakulnak ki. Ezeket az önmagukba visszatérő pályákat „kvantumsebeknek” nevezték el. A kvantumsebek nem furcsaságok, inkább ablakot jelentenek a kvantumvilágra. A seb pályák körüli, önmagába visszatérő lokalizációt jelent. Ennek a visszatérésnek nincs hosszútávú következménye a normális klasszikus világunkban – hamar elfelejtődnek. De a kvantumvilág örökké emlékszik rájuk.
miért, hogy jobban vigasztalja anyja halálában
a kvantumfizika, mint a biblia? vagy ez is az?
már mindent innen olvas, és mindegy, hogy szub
atomi szintről nézi, vagy a teremtés oszlopai mellől.
látja a mozgást, mi láthatatlan sodrás. egyszer csak
ott a végtelen, mint kvantumseb. a folytonosság,
mint hiány. látja az önmagukba visszatérőket. a felejtés,
mint a kvantumvilág örök emlékezete. nincs papi üvegplafon,
anyja halála eleveníti az igét. kvanitatum kvanitas
csak eddig volt egyik partja
apátlan, a másik anyátlan,
most, hogy már egyik part
sem félárva, a tenger parttá
apad: így lesz parttalan
Fotók: családi archívum
Ezek is érdekelhetik!
HAVAS TÁJPÁR (Prágai Tamás-versek Kamarás Bálint képzőművészeti munkáival) →
Szabó Palócz Attila: Rojava fényei* →
Füleki Gábor: Éjjelég (versek) →
