HAVAS TÁJPÁR (Prágai Tamás-versek Kamarás Bálint képzőművészeti munkáival)
•
PRÁGAI TAMÁS
A Napút örökös szerkesztője.
BaráTom érettségi előtt és óta.
Aki elment régen és túl hamar.
Verseibe kapaszkodom.
*
Képet rakok mellé.
Deszkára, pallóra, kéregre: gyűjtött, talált anyagra.
Erezetre, színre, kopásra, karcra.
Némi festék (és csillanó grafit) belép a történetbe.
Új tárgy falra akasztva.
*
Télire válogatva és szíves megtekintést kívánva,
ezennel néhányat közread
KAMARÁS BÁLINT
•
Sors
Hófödte mező. Szélen az erdő fedi el.
Ágrajzai közt távoli porhó szemereg.
Nem látni sehol. Ágközön, óntüskén át
jön már, de nem ő. Mi látható, mind idegen.
Márciusi hó
Tavasszal a hó, úgy elenyész itt minden.
Ne gyűjts soha ennél maradandóbb kincset:
forró tenyeredbe egy apró szemcse leszáll,
nézed, felemelnéd, s mire szólnál: nincsen.
•
(vess jeges vízbe)
———————–jégszemet
szeretem amikor a felszín megtörik
a kép elmosódik
a régi képről peregni kezd az ezüst és megvakul
az a délután amiben keskeny tárgyakként álltunk
– a hullámzás a mélység üdvözlete –
vess jeges vízbe hogy lázam lehűtsd
de még
szorítsd egyszer
magad hozzám
– látni akarom
hogyan szorítod –
mielőtt
összeborzolom a tükröd
(ne vess jeges vízbe)
——————————jégszemet
nem szeretem amikor a felszín megtörik
a kép elmosódik
a régi képről peregni kezd az ezüst és megvakul
az a délután amiben soha nem álltunk
– a hullámzás nem a mélység üdvözlete –
ne vess jeges vízbe hogy lázam lehűtsd
és ne
szorítsd
magad hozzám
nem látni
hogyan szorítasz
mielőtt
elsimítom a tükröd
Jeges vízbe
•
A liget télen
Kezedbe adtam, kezedbe adom:
egy fagyos isten vadászzsákmánya,
zuhanó csillár, fojtott hóesés.
Hangtompítóba szorult a város.
A fehér halálát nem akarom.
Engem hagyj ki, nem akarom
fehér függönyök mögött
olvadozni látni az arcod.
A liget télen
•
Gang
Számított félfordulat. Megállsz.
Épp, mint egy képen. Lassan már sok is
ennyi egy mozdulatból. Szólok, ereszd le,
és leereszted a vállad.
A bizonytalan magasban
elodázott feszültség közted és köztem,
üres függőfolyosó. Kong.
Elengedem,
hadd hulljon alá
a lifttel együtt a lánccsörömpölésbe
ez a pillanat is – majd lent
kihúzom vastagon fehérrel.
Egy vékonyabb szálat utóbb sokáig
kifeszítve tartok
Gang
Elindult Mária
Illusztráció: cím szerint
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
Szabó Palócz Attila: Rojava fényei* →
Füleki Gábor: Éjjelég (versek) →
