Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel
(Bánki Évának)
a dallam repetitivitása, ahogy szem
lélődéssé nő, ahogy az első hó alól
kilátszik a föld, mit érint, érintetlen
csak az marad, ismétlődő dallamban
találod meg ismételhetetlen magad
lépj túl azon, hogy nem vagy, álmod
mélyéből szólít ez a hang, a létige
nem ad a látszatra, nem minden álom
szentek szentje, de van, minek áradás
a medre, innen mindegy, ki van main
streamelve, minden volt hasonlíthatatlan
egyszer, kiiktatva, nem csak rejtve, hogy
ne hasadjon tőle az elme, a kezdetet epi
goné atyjának eltemette, van, mi hasonlít
hatatlan marad mindörökre,
————————————mintha kafka nő lenne
magaspart246 (H. Gy.)
Illusztráció: szerzői fotó részlete
Ezek is érdekelhetik!
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
