Szent Márton nálunk és a nagyvilágban (Berecz Ágnes Gabriella Szent Márton napi összeállítása)
•
Kevéssé ismert, hogy létezik egy Szent Márton-ábrázolás, amelynek a népek csodatévő erőt tulajdonítottak. Ez pedig nem más, mint egy bihari falu, Szentmárton hajdani premontrei kolostorkápolnájának a fényes öltözetű, arany sarus Márton-szobra. Szerencsénkre Bálint Sándor felkutatta az alábbi meséjét, és közreadta az Ünnepi Kalendáriumában.
Történt, hogy egy öreg hegedűs az éhező családja számára kéregetni volt kénytelen. A nehéz útján betért a kápolnába, ahol elővette a hegedűjét és keserves életét énekszóban adta Márton tudtára. Alighogy véget ért az éneke, az oltárról eléje hullott az egyik aranysaru, és nagy fényesség támadt, majd a szobor is megszólalt: Menj, a saru a tiéd, maradj ezután is jámbor ember. Az öreg hegedűs örömében megcsókolta a szent lábát és hálálkodott neki; hiszen egyszerre gazdaggá tette.
Visszatérve a szülőfalujába, mindjárt a pékhez ment, hogy kenyeret vihessen haza. Boldogan kérkedett a saruval: most már nem lát a család szükséget. A pék erre tolvajnak nézte, és az összecsődített nép börtönbe vonszolta. A hegedűs hiába bizonygatta a bíróság előtt, hogy maga Szent Márton ajándékozta a saruját neki. Nem hitte el senki, sőt templomrablásért halálra ítélték.
A börtönben láncra verve sírt-rítt a felesége és a gyermekei után. Majd megvirradt, és megkondult a lélekharang. Amikor a vesztőhelyre kísérték, az volt az utolsó kívánsága, hogy a hegedűjét még egyszer adják a kezébe és a kápolnába mehessen, hogy ott imádkozzék és énekeljen. A kápolnában ismét hegedűszó mellett fordult Mártonhoz, hogy tegyen tanúságot mellette. És íme: a másik arany saru is odahullott eléje az oltárról. A nép most ujjongva magasztalta Mártont, hogy egy ártatlan ember életét a csodatételével megmentette.
Az arany saruk megmaradtak az öreg hegedűs birtokában, majd az ő végakarata szerint a halála után visszakerültek Márton oltárára.
A történetben nem nehéz a luccai hegedűs, illetőleg Volto Santo vándorlegendájának meghonosítására ismernünk, de ez természetes is, hiszen az évszázadok során sok-sok világi legenda épült be a legnépszerűbb szentek történeteibe. Európa-szerte mást és mást tudunk Szent Mártonról, és másképp is ünnepeljük.
Az egykori – és napjainkban újra éledező – pásztorjárások szokása a középkori kódexek leírásainak köszönhetők.
Ez áll az Érsekújvári-kódexben: „Egy tehén futtatnéjék az ördögtől és mindenütt nagyon kietlenkednéjék és sokakat átaleklelne, és Szent Márton felé és ő társai felé nagy haraggal futa. És az Szent Márton kezét felemelé és parancsolá neki, hogy megállana. És az tehén indulatlan megálla. És látá Szent Márton az ő hátán ülnie egy ördeget, melyet Szent Márton megfeddvén és mondá: távozjál el az baromról és szűnjél meg ártatlan lelket futtatnod. És legottan eltávozék és a tehén leesék Szent Mártonnak ő lába előtt. És Szent Mártonnak parancsolatjára nagy szelídséggel méne az csorda köziben.”
Bálint Sándor szerint ennek köszönhető, hogy a jószágok védelméért is lehetett Szent Mártonhoz folyamodni. Álljon itt a gyűjtéséből egy kis válogatás, hogy hogyan is ünnepeltek az őseink.
„Répcevidéki néphagyomány szerint, amikor egyszer valamikor disznóvész dúlt, az egyik pásztor bement Szombathelyre Mártonhoz segítségért könyörögni. Álmában a szent püspök fehér nyírfaágat adott neki, hogy ezzel vesszőzze meg a beteg jószágot, és így majd meggyógyul. […] Szintén a Répcevidéken a pásztorok Márton estéjén végigjárják a falut, és a házakhoz így köszöntenek be:
Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét.
A szokást nem mi kezdtük, és nem mi végezzük.
Állatainknak annyi szaporodása legyen,
Ahány ága-boga van a vesszőnek.
Vépen, a vasi faluban a kanász Márton estéjén végigjárja a házakat és ezt mondja: adjon Isten jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, békességet, lelkünknek őrök üdvösséget! Dicsértessék a Jézus neve!
[…] Rábagyarmaton a pásztornak minden háztól szentmártonrétes, másként mencinrétes (a Mindenszentek szóból) járt. Járandóságát nem egyszerre szedte össze, hanem beosztotta. Újévig is eltartott, amíg minden háztól megkapta. A szentmártonrétes ajándékozása Zalában sem ismeretlen.
Göcsejben Márton napján a csordás és a kanász a falut végigjárva a tarisznyájába süteményt, a korsójába bort kapott. Néhol bélesadó, rétespénz járt neki.
A hosszúperesztegi gazdasszony azért süt ezen a napon rétest, hogy – mint a faluban mondogatják – Szent Márton köpönyegét kinyújtsa, és így az ő könyörületességéből a család ne szűkölködjék és másokon is tudjon segíteni.
A szigetközi Kunsziget csordásának a járandósága a pünkösdi garas mellett a mártongaras volt. Régebben a pásztorfogadás ezen a napon történt.
A jószág Márton napja táján került végképpen istállóba. A pásztorok is, főleg a nyugati részeken ezen a napon számoltak el szolgálatukkal. Egy 1649-ből fennmaradt Vas megyei pásztori céhszabályzatban olvassuk: „Szent Márton napján… valamint régi szokás volt, most is, akiktül mi lehet, megadattassék.” Sajnos, nem fejti ki, hogy mi volt a régi szokás. Sajátos rendelkezése: „tartoznak ők az mezei grófok, avagy marhapásztorok minden Szent Márton napján egy böcsületes személyt magok között bíróvá tenni, és megesküdtetni is, magok közül mezei grófok közül a céhhez négy fertályos mestereket tenni.”
Hasonlóképpen ünnepeltek az Eszterházy-uradalmak pásztorai is: Márton napján misére mentek, utána pedig az uraságtól, gazdáktól megkapták megszolgált bérüket. Ez sok helyen ünnepélyesen történt. Ők sem maradtak a jókívánsággal, áldással adósok.
Hogy Márton napját a pásztorok valamikor nem csak a Dunántúlon, hanem nyilván az egész országban is számontartották, arról egy 1725-ből származó szegedi följegyzés is tanúskodik.
Mára már kevés helyen rendeznek a közösségek Szent Márton napi ünnepségeket, inkább csak egyházi iskolák kisdiákjainak mesélik el Szent Márton jócselekedeteit és legendáit. De vajon ugyanez a helyzet más országokban is?
Svédországban elsősorban a városi kézművesek és a nemesek körében volt divatos a Márton-nap, mivel a szegényebbek ritkán tudták megengedni maguknak a libahúst. Ők más szárnyasokkal, kacsával vagy tyúkkal helyettesítették. Az állat minden részét felhasználták az ünnepi vacsorához. Svédországban a vacsora édes, fekete levessel kezdődött (svartsoppa), amely a liba véréből készül, és ezt egészítették ki többféle gyümölcspürével, lekvárral, alkohollal és különlegesebb fűszerekkel. A “feketelevest” különböző belsőségekből készült ételek követték, azután libamájkolbász, aszalt szilva és burgonya került az asztalra. A libát almával és aszalt szilvával, meg egyéb gyümölccsel is megtöltötték, és több órás sütése közben, hogy a száraz húsát ellensúlyozzák, és az íze is zamatosabbá váljék, saját zsírjával locsolgatták.
Észtországban alamizsnagyűjtést rendeznek Márton-nap előestéjén.
Lengyeloszágban, Poznan városában felvonulással és ünnepséggel emlékeznek meg Szent Mártonról. Itt egyébként a főutca is róla kapta nevét. Ilyenkor egy különleges vajas kiflit sütnek, ez a “rogal świętomarciński”.
A német nyelvterületeken, Hollandia egyes részein, Németországban és Ausztriában is fáklyás felvonulásokat szerveznek és Márton-tüzeket gyújtanak ilyenkor. A lampionos felvonulásokat a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson. Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat, miközben régi Márton napi dalokat énekelnek. A menet élén egy Szent Mártonnak öltözött lovas megy. Műsorral is készülnek, mely leggyakrabban a köpönyegét megosztó Márton történetét mutatja be. Lezárásként meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket egy kis sütivel, Weckmann-nal, ami egy édes tésztából készült ember alakú figura.
Szlovéniában Márton napon a szőlősgazdák a hegyen borospalackokat rejtettek el, amelyeket a legényeknek kellett megkeresniük. Eközben a lányok és az asszonyok finomságokat főztek, sütöttek, amit aztán a szőlőhegyben nagy vigasság közepette közösen fogyasztottak el. November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint. Nem véletlenül volt az e napi újbor, a „Szent Márton pohara” megszentelt ital, és a Márton-áldás kifejezés is az ilyen borok gyógyító erejéről tanúskodott.
Horvátországban azelőtt, dunántúli hagyományból eredően, Márton napján a pásztoroknak ételt és bort küldtek ki a mezőre, amelyet a szent patrónus tiszteletére költöttek el.
A szerbeknél régen, bár Márton a nyugati egyház szentje volt, segítségül hívták a farkasok ellen. Szent Márton ünnepén a ház küszöbén kakast vágtak, és néhány napig nem dolgoztak. E napok neve mratinci volt.
Olaszországban sok helyen Márton napra még ma is mézesbábot készítenek.
Portugáliában ezt a napot országszerte ünneplik. A családtagok és a barátok ilyenkor összegyűlnek, sültgeszetnyét esznek és bort, „jeropiga”-t (must és pálinka keveréke) és „aguapé”-t (gyenge, vizezett bor) isznak.
Végül nézzük meg, hogy milyen szerepe van Szent Mártonnak a mai Franciaország kultúrájában, az egykori püspöksége színhelyén. Ehhez lapozzunk bele a Napkút Kiadó 2016-ban megjelent Szent Márton almanachjába, ahol erről Lenkes-Szentgyörgyi Zsófia kutatását olvashatjuk.
„November 11, Szent Márton napja, hagyományok:
November 11-edike két okból is nevezetes a franciák számára. Egyrészt mert ez Szent Márton ünnepnapja: ezen a napon temették őt el Toursban, 397-ben. Másrészt ez egyben az I. világháborús fegyverletétel napja is (1918). Ez utóbbi egyre erősebben dominál. A jeles napon országszerte emlékeznek meg az első világháborúban elesett francia katonákról, ám Szent Mártont már csak egy-két régióban ünneplik. Például Észak-Franciaországban és Elzászban, ahol a gyermekek zenés-lámpás felvonulást rendeznek – főként azok, akik francia-német kéttannyelvű iskolákba járnak. Egyes források szerint ez azonban inkább november 10-én zajlik. A legenda szerint Szent Márton szamara egy sötét éjszaka szőrén-szálán eltűnt. A környékbeli gyerekek keresték meg a lámpásaikkal. Szent Márton pedig finomsággal hálálta meg a segítségüket.
A klasszikus, gyertyás lampionokat ma már fel-felváltja az elektromos verzió a biztonság érdekében. De lényeg, hogy mindenki vigyen valami világítóeszközt.
A gyerekek a felvonulás után, mintegy a „segítségükért cserébe” ínycsiklandó péksüteményt kapnak, amit úgy hívnak, hogy cougnou [a kiejtés magyaros átirata: kunyu]. Ez egy édes, mazsolás kalácsszerűség, amit a franciák (és egyes belgák) hagyományosan Szent Márton napra készítenek, mint például a magyarok a bejglit karácsonyra.
De ezzel messze nem merül ki az ünnep gasztronómiai tára. Például a jó kis késői szüretelésű borocska sem hiányoztat az asztalról.
A franciáknak van az a kifejezésük, hogy „faire la Saint Martin”, ami tükörfordításban annyit tesz, hogy „Szent Mártonozni”. Azaz: enni-inni, jól mulatni. Aki pedig ezt túlzásba viszi, arra másnap az úgynevezett „Szent Márton-jaj” (mal de Saint Martin) vár.
Gyermekdalok:
Szent Márton napján több gyermekdal is feleleveníti a Szent Mártonról szóló legendákat.
Itt van például egy kurta, csattanós:
Saint Martin, boit du vin,
dans la rue des Capucins,
il a bu la goutte, il l’a pas payée,
on l’a mis à la porte avec un coup d’balai.
Ezt jelenti magyarul:
Szent Márton nem fizetett
A borért, mit bevedelt,
Így egy seprűvel megleckéztették,
A Kapucinusok útjára kikergették.
A „Trotte, trotte Saint Martin” arról szól, hogy Szent Márton lovagol, lovagol, míg egy útkanyarhoz nem ér. Ott találkozik egy vén koldussal, aki nagyon megörül neki. Márton a kardjával szétvágja a köpenyét és az egyik felét a koldusnak adja.
Vezeték- és keresztnevek:
A Márton francia alakja, a Martin [marten] a leggyakoribb francia vezetéknév, amely keresztnévként is igen elterjedt.
Földrajzi nevek és emlékművek:
Franciaországban több mint 220 várost illetve községet neveztek el Szent Mártonról, és legalább 3600 emlékművet állítottak a tiszteletére. Összehasonlításképpen, Spanyolországban bő 500 van, Olaszországban körülbelül 700, Magyarországon pedig 350.
Az Amelie csodálatos élete című jól ismert, Párizsban játszódó filmben is felbukkan a szent neve. Amelie, a főszereplő nagyra értékeli az élet apró örömeit, mint például az ujjait egy zsák magba fúrni, kiskanállal betörni a karamellhártyát a sütemény tetején, vagy épp kacsázni a Szent Márton csatorna vizén…
Zarándokutak:
Európában négy nemzetközi útvonal fut Tours felé. Ezek az Európa tanács kiemelkedő jelentőségű kulturális útvonalai. Szent Márton életének legfőbb állomásait kötik össze:
-
Szombathely (a szülővárosa)
-
Candes (halálának a színhelye)
-
Pavie (ahol a gyermekkorát töltötte)
-
Tours (ahol a sírja található).
A Szombathelyet Tours-ral összekötő gyalogút 2500 km hosszú és körülbelül három és fél hónap alatt lehet bejárni.
Franciaországon belül, Touraine-ben három útvonal jött létre, amelyeknek a célja, hogy a zarándokok, turisták, kirándulók… megismerkedhessenek Toursi Szent Márton sokrétű örökségével: apátságokkal, templomokkal, kutakkal, hidakkal… és végül de nem utolsó sorban az élettörténetével.
1. A “toursi püspök útvonal” (Poitiers – Ligugé – Tours) 236 km hosszú és Márton püspökké válásának a történetét illetve legendáit eleveníti fel.
2. A „Szent Mártoni nyár útvonal” (Chinon – Candes-Saint-Martin – Langeais – Tours) 114 km hosszú. Az útvonal a nevében szereplő legendának a helyszíneit járja be.
3. A “Trèves-i útvonal” (Vendome – Amboise – Tours) 138 km hosszú és Márton toursi püspökségéhez kötődik, a marmoutieri érsekség megalapításához és a császárral való találkozásaihoz.
Szókincs: kapella, a capella:
Szent Márton köpenyének egy-egy darabját több francia szentélyben is ereklyeként őrzik a mai napig. A szó eredeti értelmében véve ezek a valódi kapellák. Ugyanis latinul a cappa [kappa], franciául c(h)ape [sap] azt jelenti: köpeny. A capella [kapella], franciául chapelle [sapel] pedig ennek a kicsinyített alakja és Szent Márton köpenyének egy-egy kis darabjára vonatkozik. Ma már azonban a kapella szót egyéb kisebb szentélyekre illetve ereklyeőrző helyekre is használjuk, függetlenül az ereklye mibenlététől.
Az a capella [akapella] szó is innen ered. Szűkebben vett jelentése: kápolnában. Azaz hangszeres kíséret nélküli, csak énekhangon előadott kórusmű, amelyet egy kápolnában, azaz capellában adnak elő, ahol amúgy el sem férne egy kísérő zenekar.
Szent Márton sírja és a rá épült Bazilika, Tours:
Szent Mártont Toursban temették el 397 november 11-én, a mai rue des Halles-on. Először csak egy szerény fakápolna épült a sírja fölé, ám ez nem elégítette ki az egymás lábán taposó zarándokok igényeit. Így a fa épületet idővel egy nagyobb kőépület váltotta fel, amely egyre csak bővült, míg nem bazilikává nem nőtte ki magát. Ez alatt az idő alatt az épületre igencsak rájárt a rúd: többször is feldúlták, leégett, sőt volt hogy életveszélyes mértékig leamortizálódott, úgyhogy ezúttal a baleset megelőzése végett rombolták le…
Márton sírját pedig elnyelték a romok. 1860-ban tárták fel, ez adta az inspirációt egy új bazilika megépítéséhez, Victor Laloux tervei alapján. A jelenlegi kriptát és a bazilikát 1925-ben avatták fel.
A Szent Márton Bazilika kolostorának a melléképületében, a Saint-Jeanne kapellában nyílt meg a Szent Márton Múzeum.
Szent Márton Múzeum, Tours:
A Szent Márton Múzeum (Musée Saint-Martin) 1990-ben nyílt meg.
Az V-VI. századbéli emlékek szorosan kapcsolódnak Márton életéhez. Ezeken kívül különféle képek, szövegek, faragott márványok, Márton sírjáról származó felirattöredékek és egyéb kiállítási tárgyak elevenítik fel az ő korát. Illetve azt szemléltetik, hogy az évszázadok folyamán hogyan terjedt el Európa-szerte a hozzá kapcsolódó kultúra.
Itt találhatóak a Szent Márton sírja fölé emelt bazilikák maradványai is, amelyek anno Európa legnagyobbjai közé tartoztak. Ki van állítva egy kőmakett is, az 1797 és 1802 között lerombolt bazilika kicsinyített mása.”
Illusztráció: ‘Szent Márton és a koldus’ El Greco-festmény, szerzői képmelléklet. (San Martín y el mendigo, ~1598)
Ezek is érdekelhetik!
Juhász Anikó: Halálod helye, Attila (versek)* →
Jámborné Balog Tünde: Holtak vigíliáján →
Hegedűs Gyöngyi: Mondat margóért →
