Szederkényi Éva Kata versei*
•
Pál levele a korinthusiakhoz
Ha elmenni látsz,
s azt hiszed, hogy
éppen érkezem,
vedd el kezedet
az arcodtól –
látni szeretném
állad négyzetét,
a kristály-fogakat
és az orrot,
föníciai kereskedők
moraját
juttatva eszembe s
– a tűnő időt –
———-válladon
Perszephoné sóhaját
és a vágyat,
mely hegyláncok
mögötti füves
———-térbe
emel…
Pál, a szalamiszi
Titkos görög
útra hívott a magány,
kétezerhetvenhét
májustizenöt.
hét óra húsz perc.
———-Tranzit. Meg-
mondtam neked,
hogy amíg az
Oroszlán quadrátban
van a Nappal,
———-addig az én
Kosom kiűzi
belőled a
———-fenegyereket.
Hold
És békésen
———-letetted a
bevásárlókosarat.
Majd felhívtál
mobilon, hogy
kell-e kenyér,
és a mosópor
le van árazva, akkor
tudtam már,
hogy aznaptól
utoljára fogsz
igazán szeretni.
Tartozik-követel
Nem tudtam
elhinni
hogy ennyi
nyomasztó
tartozik-követel
most már
látom
akkor sem tudtam
volna beléd
hatolni
ha
tíz asszony élete
szorult volna
belém
*Szederkényi Éva Kata a 2024-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Korinthosznál (feldolg. W. Cole)
Ezek is érdekelhetik!
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
