Stonawski József: Kötetlen szavak

134 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6801-28-9

eredeti ár: 1990 Ft
webshop ár:
1 590 Ft + 760 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Napi kicsinységekről értekező lírai monológok sorozata Stonawski József verseskötete, akárha olyasvalaki beszélne itt, aki nem állja meg, hogy meg ne álljon: kommentál, hozzászól, fontol és értesít – szünet nélkül, avagy a szünetet is kommentálva és fontolva (mint afféle „krónikusan krónikás” – Információ). A magánbeszéd szelleme gyakran (ön)megszólító szellemességbe fordul át; a rövid sorok, a keskeny szövegtest és a mértéktartó terjedelem arányos dramaturgiába rendezi a költeményeket („egyensúly: / mérlegen felejtett” – Óraszám). Szórakoztatóan elmélyült ez a költői gondolkodásmód; itt bármely soráthajlás számvetésbe térülhet, és minden tagmondaton a tagolatlan mondhatatlan sejlik át („És osztódik a dal: madarakra” – Átmenetiség). Szavak adják kézről kézre – hangról hangra – jelentéseiket; a többértelműségek füzérbe rendezett játéka, az állandósult szókapcsolatok két értelmezési irányba igazítása a kiszámíthatatlanság poétikáját működteti; s ebben a rímek tapintatos jelenléte éppoly avatott társ, mint a feleség hódolatos humorral megrajzolt alakja. Meglepetéstől meglepetésig araszol az olvasó, míg rá nem ébred, hogy ez itt a sorsértelmező lelemények költészete – elejétől a végéig. És tovább: „Még várom a földút / jobbra fordulását, / vagy nekem kell őt is / jobb belátásra bírni.” (Bizonytalan idők) – „Az elme elmenne / a végső határig, / hogy beleütközzön a képzeletbe, / ami már visszaúton van.” (Kellékvágány) – „…míg el nem fogy a toll, / amivel madarat lehet fogatni.” (Óraszám)

(Halmai Tamás)

Két vers a kötetből:

Vagy és vagyok

Betartom a kéretlent,
az elő nem írtat, ígérem:
a többin elgondolkodom.

A mihez-tartás hozott
meginterjúvolni magam,
remélve, nem terhelem túl,
és átkel rajtam
minden áltatás,
miként a tények zsákutcájába
törölt ábrándok,
és ugyanúgy sétáltathatjuk
arcunkon a napot,
mint mikor és ahogy:
hátunkba szúrja az emlékezést.

Óraszám

Négy óra.
Két órád van még,
hogy feleséged mobilja felvidítson.
Megérintitek majd egymást,
kell az összeköttetés,
hogy jól induljon az élet,
bár bennetek van a kor.
És most az időre gondolsz,
ami hátra van
hatig még,
hogy magadra találj a hetedikben.
Nem kilószám, és kilométerek
függvénye a vers,
csak egyensúly:
mérlegen felejtett.
Mégis, soha nincs vége ennek,
míg el nem fogy a toll,
amivel madarat lehet fogatni.