Murányi Zita: nem tudtam (versek)
•
nem tudtam
nem tudtam mit kívánhatsz
amikor felébred a legfénylőbb csillag
és hajnalban amikor eltűnik az első
a hold még termetes mesterkő
akasszalak szemembe vagy
markomba zárva nézzem hogy elsorvad
a föltámadás pillangószárnya.
ék
idejekorán kezdesz búcsúzni telve élettel
arcod elhamarkodott rovásírás régen
varázslásra használták az ékeket most nézz
tükörbe egy második ébredés egyszülöttje
mintha belülről csavarnád ki a fényeket
a homályos lépcsőházban egy szülői értekezlet
nem jegyekről lesz szó beázásról festésről
valaki javasol homlokzatcserét arcod mészkőporára
tíz ujj feszít gereblyét ilyen közelről
élve még nem érintették meg az újjászületést.
földsáv
hitted volna itt a földön leszek
őrjöngő tengeribeteg Éva helyett a kígyó
és úgy dobálja test a testedet
mint vízben fuldokló hadihajó
elaggott hullámok hátán hiába
merre hova lovagolsz
de hányja emészti megvilágítja
nedves ablakaid szikrányi pokol
csak néha nézz ki önmagadból
én hol vagyok te miért nem találsz
arcomhoz szorítanám gyönge arcod
nesze a mentőmellény egy száraz földsáv
lakatlan szobában ébredsz
omló falak között a kóbor lámpafény is
elköltözött sercegése kényszeres
volt mióta nincs szívesen hallgatnád mégis
nyiss ablakot a tengerre figyeld ahogy
kékje őrjöngve beszivárog közelebb áll
az enciánhoz vagy halványabb kicsit havazott
a falak közt olvadó cseppek jártak kötéltáncot.
vírus
mintha orvosságot innék gyűszűnyi
teáskanálból csöpögő mérget
beiszlak mint falak az ébredést
takard el hogy vagyok és kint a
fagyott házsorokat miért
rendeződnek egyre tömöttebb
harcvonalba kinő belőlünk az utca
és eltévedt indexlámpák őrszemei
akarnak megröntgenezi
be kéne hajlítani hogy szerencsét hozz
a küszöbön az ezüstpatkót
mégis gyémántporként ragyog rajta a kosz
és a kilincs ahová fölakasztod
céltalan érintéseid is mind színezüstből készültek
vidd az öntözőkannából a csöpögést
a fölszáríthatatlan tócsát éjjel beleütköztem
tótágast állt-e parányi világegyetem
fogkefénk sörtéjén még mélyebb
kétségbeesés rágott és amivel esténként leöblítjük
a mágnesesség nullásra törli össze- összetapadó merevlemezünk.
llusztráció: töredezett lemezek pillérei
Ezek is érdekelhetik!
Bozó Patrik: Társaságom (versek) →
Lukáts János: NAPUNK MÚLTÁN (versciklus) →
Aknay Tibor: Születésnapomra (versek) →
