Plamen Dojnov: 1956 – A magyar felkelés és a bolgár irodalom (részlet)*
•
(Megjegyzés: Megnagyobbítható a szövegkép, ha a jobb felső sarok fekete négyzetébe kattintunk…)
*ld. Napút (2016. október), ill. Napkút Kiadó (2017)
+
Jordan Ruszkov
(Rumen Drumev)
Szólitlak, szabadság!
Magyarország, hűséges népe Kossuthnak s Petőfinek,
hogy lángol szived versemben, tűzzel lobog szived.
Fiaid vérét issza szilajul a föld, a magyar,
dús gyümölcsöt terem a vér – a szabadság, mit akar.
Vágyott gyümölcs, áhitott, az életnél is ékesebb,
midőn rabság járma nyomorit nyakat, s nem heged.
Véred becsületes, óh, bolgár, férfierőd erény,
élen a harcban ha nem lehetsz, utolsó se legyél!
Zendüljetek, népek! Hit és Nap útja ragyogjál
minden bolgár, lengyel, cseh és román előtt most már.
Figyeli a világ harcunkat. Társ a világ, remél.
Kettétör az utat rekesztő páncél, komisz, kemény.
Kettétör a szovjet páncél kebelünk erején.
Fordította: Szondi György
Illusztráció: a könyvborító fh.
Ezek is érdekelhetik!
Erkel Ferenc-Szén József, Pest, 1855. Királycsel* →
Molnár Tamás: Jó irány, rossz irány* →
Botlatókövek, emlékezők* →
