BAÁN TIBOR: AGAPÉ
•
Megszöktem az emberek elől valamikor
nagyon régen,
mikor ölni kezdett a vas,
de még születtek megváltók,
olyanok mint Zoroaszter és Buddha
és Jézus.
Megszöktem és itt vagyok, hogy elmeséljem
a csöndet.
Lótuszlevélen a napkeltét
ÉN
Ismerlek ó-időkből.
Úgy szállok levetett tested emléke után
mint a madarak, kik a csöndfa susogásaként
repkednek nyughatatlanul
s mégis úgy, ahogy
a békesség árad fűben, fában,
mikor a jóság
szinte szerelem.
ÉVA
Emlékszem rád. Ismerem arcvonásaid.
Mikor elérte az óramutató
szíved legszomorúbb éjfelét
kialudtak a lámpák,
és meghalt anyád és meghalt apád
és minden ősöd,
akkor hallottam először
a Hangod.
ÉN
Csak visszhangomat hallottad.
Nem egy ént, hanem millió fiad és lányod
visszaverődését
az időben,
mely túl van
minden múlandó ölelésen.
ÉVA
Az istenek templomaiban még ég az aranytűz,
minden remény tüze,
a sokból összegyúrt
Egyetlen jelképe,
kinek érintését viseli a teremtés
minden futó, ugró, repülő állata,
és minden ember,
aki kinyitja belső szemét,
hogy lássa a belső napot,
mely tükörképe a kintinek,
ahogy minden tükörképe
valaminek, valakinek.
ÉN
Beszélni kéne vagy hallgatni arról,
hogy a Forrás mellett ülünk.
Álmodók, kik nem felelősek,
az álmaikért, melyekben bölcseknek tűnnek,
hiszen tudják, amit nem tudnak.
SZELLEM
E forrástól nem messze a háború,
az őrült atommal, a csontujjak
rázta csörgővel,
kiforgatja a Teremtést
TÜKÖRKÉP
Erről kéne beszélni, vagy hallgatni inkább,
mint a szőlőlugas neszeit.
Elhallgatni, hogy a Történelem,
kezében a vekkerrel, miféle végzetet tervez velünk,
miközben dúlnak a lezárhatatlan ütközetek,
mormolnak régi kardalok,
és folynak a tervezett sorstragédiák.
Folytatódnak a régi vallások,
mintha lehetne száj nélkül dalolni.
ÁDÁM
Hallgatlak, mintha magamat –
az életlobogást, melyben felragyog a szív.
Az elszállt idők évszakaira emlékezik a fa.
Emlékezik minden madarára,
mely ismerőse volt,
létezett létező ezen a drága,
ezen a drágagyönyörű földön,
hol alkonyat a hajnal
és napkelte az alkonyat.
Illusztráció: N. N. (forrás: MeisterDrucke ID: 890986)
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
