Dóczi Székely Gábor: Mohács még egyszer (versek)
•
Mohács még egyszer
Porta speciosa fogad a sírmezőn,
hol lándzsák s csontok egymás mellett pihennek…
Nem színház volt…tízezrek napjára redőny –
s áldozata révén még a rossz is szent lett.
Szelíden hullámzik e halál kertje.
Nincsenek arcok nincs-Veronika kendőn!
Senki dolga, hogy az öldöklést felejtse.
Porta speciosa fogad a sírmezőn…
Mindenki üvöltötte saját istenét:
De profundis clamavi… s minket… ki ment meg?
Földünket ott is ellepi a friss szemét,
hol lándzsák s csontok egymás mellett pihennek.
Mi nem tudtuk megidézni Termopülét!
Vér hullott, por szállott hiányzó szemfedőn.
Utódjukat az anyák balsorsra szülték…
Nem színház volt…tízezrek napjára redőny!
Egységünk megtörve s a közös akarat
amőbaként hol kör szerű, hol meg szeglet…
Nemes s nemtelen dicsőült a part alatt,
S áldozata révén még a rossz is szent lett.
Áldozata révén még a rossz is szent lett.
Nem színház volt…tízezrek napjára redőny.
Hol lándzsák s csontok egymás mellett pihennek,
Porta speciosa fogad a sírmezőn…
Kis éji vers
Gabillának
Hamarost szüremkedik a hajnal.
Fölébredtem, kinn voltam, majd vissza.
Mozdulatlan bolyongsz álom-rajttal.
S az éjszaka most a csöndet szítja,
Csak szívem csatázik érted haddal…
Kedves alakod az ágy beszívta.
Paplan fölött arcod némán szaval,
És simogat, mint balzsamos kriszma.
Rád nézek és látok a sötétben:
Nappalok zuhannak és fölszállnak.
A van-t mindig. Mi volt, sosem kétlem.
Jövőnk végtelen, lenne bár pár nap.
Emlék s e pillanat: együtt érdem.
Ami nem mi vagyunk, az sem árthat.
Szépség
Az egyszeri szépségben is ott az összes,
Az egy gyönyörben is benn az éden.
Nincs, tagadom, hogy létezik a köztes.
A föld porszeme gyöngy az égen.
Jelenits István SchP emlékére
Jelenítsd meg számunkra
immár tárt égi karokkal:
bemenni az életre.
Mert jó magként is száz dudva
fojtogat szagló okkal,
és késleltetjük a termést!
Elfelejtjük a létet –
hadilábon a Jó oldal! –
önmagunkban kétkedve
és tűzpárbajban a Nappal,
csapjuk arcul az erényt.
Örömfuccs ez az élvezde…
Jelenítsd hitünk tudva!
S hogy úgy éljünk, mintha Isten
volna s lenne Aki Van…
SZENTKÖRI, igazíts útba!
Illusztráció: csontok és lándzsák
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
HAVAS TÁJPÁR (Prágai Tamás-versek Kamarás Bálint képzőművészeti munkáival) →
Szabó Palócz Attila: Rojava fényei* →
