B. Á. G.: Este Milikével

182 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
ISBN: 978-615-6801-07-4

eredeti ár: 3490 Ft
webshop ár:
2 790 Ft + 760 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Berecz Ágnes Gabriella új regénye egy majdnem teljes évszázadot átívelő magyar korrajz egy 58 éves, a saját sorsát elemző, szerelmes nő szemével. Szól még az idő sodrásáról, a gátlásokról, a szerelemről meg a szerelem hiányáról, de legfőképp arról, hogy minden, ami történik velünk: folyomány. Ahogyan születésünk óta az összes bennünket ért inger, a tanult minták, úgy a történelem is meghatározója a mai cselekedeteinknek.

Részlet a regényből

Lefelé fordítva rázogatja, ütögeti a ránctalanító testápoló krém flakonját. Talán még van benne annyi, hogy most elég lesz. A tükör viszont nem bírja az ilyen hozzáállást, gúnyosan elvigyorodik.

– Milus, szoktad használni az agyadat? Nem annyi van a flakonban, amennyivel be tudod kenni magad, hanem fordítva: annyival kened be magadat, amennyi a flakonban van. Ne felejtsd el felírni a bevásárlólistára!

A nyakára és a dekoltázsára többet ken, ott zavarják leginkább a ráncok.

– Megvesszük ezt a sok vacakot, mintha komolyan hinnénk, hogy használnak. Biztosan el kell tüntetni az éveket? Ötvennyolc, hát ötvennyolc. Elment. Persze könnyebb kimondani, hogy elment ötvennyolc év, mint naponta szembesülni a tükör előtt a gyűrött bőrömmel. Ha nem lenne tükör…

Milike a lábszárát kenegetve megállapítja, hogy a dereka még rendesen hajlik, és erre sokkal jobban kéne figyelni, mint a ráncokra. Aztán az fut át a fején, hogy ha nem létezne tükör, mennyivel lassabban alakult volna ki a fogyasztói társadalom, vagy legalábbis más lenne.

– Hát igen, mennyivel kevesebb kozmetikumot vennénk meg, ha nem látnánk magunkat! Vagy akkor egymást dekorálnánk? Dehogy! Még tíz éve sincs a rendszerváltásnak, de mintha már el is felejtettük volna, hogy a kommunizmus épp a tükröt igyekezett kivenni az emberek kezéből. Ha nincs tükör, akkor az ember szerényebben él, és másképp foglalkozik önmagával. Nem akar az egyenlősdiből kitörni, nem önmagát, hanem a másikat vizslatja. Soha annyi emberi árulás nem volt a történelemben, mint amikor sikerült elvenni az emberektől a tükröt.