Hegedűs Gyöngyi: [nem jöttünk rá kire gondol]
nem jöttünk rá kire gondol, hisz ez a főnév
már melléknévelő indázás lett, grafikai
megszállottság, kiirthatatlan növény, mely
benövi az üres sírt, hogy törvénnyel takarja
ürességét, ne legyen belőle barlanghasonlat
sosem szabadulunk tőle, akkor sem, ha lehull
örökzöldje. hol az egy testet öltés többese?
ritkán nyílik el angyalig a virág. mire az előraghozkötés?
a jobbágyadás. hisz minden valódi gazdagságunk
ingóságokban. kire gondol, ki beelőzve a szót,
elé ragasztja egybesirató asszonyként, a hajnalt
inkább az éjszakához, mint a nappalhoz kötve –
csak mert ő kötve hisz – hogy új? miért nem egy
szerűen csak ott vett lélegzetet? nincs új a nap alatt.
fölötte pedig csak, ki a később érkezőnek is ugyanannyit ad.
bejárat apámhoz 3 (fotó: H. Gy.)
Illusztráció: H. Gy.
Ezek is érdekelhetik!
Száva Csanád: mielőtt ténylegesen eljöhet valami (versek) →
Ádám Tamás: Az eperfák visszajárnak (versek) →
Déri Anna: ha eszembe jutsz →
