Szepes Hédi: EMBEREK, BÁLVÁNYOK, KRISZTUSOK az Etyeki Műhely Galériában (Nagy Bertalan-kiállítás)
•
Az Etyeki Műhely Galériájában 2024. július 4-én nyílt meg a helyi híres művészcsalád fia, Nagy Bertalan FABERCI önálló szobrászati kiállítása.
A ma már 68 éves művész a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait. Festőként végzett, a szobrászat csínját édesapjától, Csákvári Nagy Lajostól, művésznevén Zeusztól és testvérétől, Nagy Kristóf szobrászművésztől tanulta.
Gazdag termésű, változatos életművet tudhat magáénak. „Sokféle anyag érdekel, de leginkább fával foglalkozom. Restauráltam múzeumi tárgyakat, készítettem középkori széket, fajátékot, szövőeszközt, köztéri faplasztikát….”-írja magáról. A kiállítás anyagát látva elvont ideológiák helyett egyszerű kifejezések jutnak eszünkbe: az anyag tisztelete, a munka szeretete, a látható és tapintható felület mögött megbújó érzelem, mondanivaló. Néhány alkotása meditációs objektumként is felfogható.
Próbálom megfogalmazni, hogy a műtermében látott és a kiállításra került munkákat mi is jellemzi? Elsősorban a művész hallatlan érzékenysége a plasztikus valóságban rejtőzködő gondolat, érzelem iránt, valamint a távoli összefüggéseket is felismerni és összekötni képes fantázia.
FABERCI kísérletező hajlama vitathatatlan. A tárlaton tömör és áttört, levegős alkotások váltják egymást, amelyeken a számtalan nyílás ablakként engedi behatolni a fényt és a tekintetet.
Szobrait a klasszikus hagyományokra épülő, de az akadémikus hagyományokon túllépő ábrázolásmód, néhol a népi motívumokat felhasználó plasztika jellemzi.
A kiállításon a Krisztust ábrázoló szobrok dominálnak, amelyek néha gotizáló, néha barokkos, néha modern formájú, expresszív erejű, jelzésszerű megjelenítések. Ez utóbbiaknál nincsenek kidolgozott részletek, az arcvonásoknak nincs jelentőségük. A keresztfán bevégeztetett…
A zárt formák harmonikus egységet képeznek a mély érzelmeket kifejező belső tartalommal.
Mindegyik munkáján felismerhető a felvetett téma intenzitása. Szimbolikus jelentést hordoznak és bizonyos fokig valamiféle egyéni mitológia elemeként értelmezhetők.
Műveiben együtt van a meghatározott a meghatározhatatlannal, a múlt a jelennel, a sötét a világossal, a kemény a lággyal, a végtelenség, a teremtés és az elmúlás gondolata.
Nem tudom, hogy Nagy Bertalan kötődik-e valamely valláshoz? Szobrait látva azonban elmondható, hogy szükségét érzi annak, hogy valami felsőbbrendű tökéletességhez kapcsolódjon. Krisztust ábrázoló szobrai vagy a Szent Ferenc szobra, de akár a fába faragott katedrálisai tanúsítják, hogy hajlamos a miszticizmusra, hogy szobrain keresztül keresi a kapcsolatot a megismerhetetlen, titokzatos földöntúlival. A bibliai, vallási témákhoz való vonzalma nem korlátozza személyes szabadságát, hanem teret ad saját véleményének kifejezésére. A “szép szobor” nem érdekli, ha nincs mögötte lelki, gondolati tartalom.
Bálványai a távoli civilizációkban felfedezett emberi szellem spiritualitás megjelenítései, a meg nem fogható dolgok, gondolatok megfogalmazásai.
Nagy Bertalan – FABERCI jól ismeri a fák természetrajzát – érzi domborított és mélyített mondatait. A stílus, amelyben dolgozik misztikus realistának mondható, de plasztikáinak magától értetődő nyelve az organikus struktúraelvű absztrakció.
FABERCI megformázza a Teremtőt, a Bálványt, az Embert és képzeletben a mindenség urává válik. Halandóként a küzdelmes hétköznapokat éli, művészetében azonban megleli a vigaszt és a reményt.
A kiállítás 2024. augusztus 30-ig tekinthető meg. A kiállított művek mellett a művész szakmai életrajza és egy rövid méltatás is olvasható.
•
Pillanatképek a megnyitóról
Illusztráció: FABERCI-kiállítás
Ezek is érdekelhetik!
Wehner Tibor: A SZEMLÉLŐDŐ KÉPSZEREPLŐK ÉS A KÉP-SZEMLÉLŐK* →
Wehner Tibor: EGY MÁSOKÉRT DOLGOZÓ MŰVÉSZCSALÁD →
Magyar Miklós: Tóth Ernő és Tóth Kristóf a Bálnában →
