„Szándékolt garázdálkodások okán” – Hetvenéves Zalán Tibor!
•
•
Tibor, köszönjük a rovatmesterként is velünk töltött közel másfél évtizedet, pompás tárcasorozatod, tiszteljük barátságodat, kalapunkat – ki-ki – emeli és lengeti. Éljél!
Odamondod betűkkel – bár megengedő módban –, hogy leszámolsz immár hetvenévesen az irodalommal … konok azonban az, csak úgy nem enged; mi is csábítunk írásaiddal.
Ideidézünk téged, mit írtál – tudatosan tréfásabbra is fogva magad önszócikkében a kért 3. személyben – kétezertizenhétben. És szembesülhetnek olvasóink friss – hetvenévességed alkalmából fogalmazott – önképeddel.
Szerkesztőségünk hét tagja jobbadán versben tiszteleg előtted: fogadd szeretettel. Kérjük: éljél!
(Zárójelben illik itt: igen-igen egyedi tisztelgés esett meg 57 éves korodban – amikor pedig Prágai Tamás 43 volt, együtt száz: közös Napút-összeállítás kettőtök nemkerek évfordulóján: ⇒http://www.naputonline.hu/2011/04/16/xiii-evfolyam-4-szam-zalan-57-pragai-43/. Ideidézzük olvasóinknak is – papíron ez az egyszeri gazdagság már alig érhető el…)
(I.) Önlexikon
Zalán Tibor
Született, mert az emberek születni szoktak, két évvel az ötvenhatos forradalom előtt, de ennek, ez utóbbi szempontjából, nincs túl nagy jelentősége. Született Szolnokon, de jobban szereti meghamisítva közzétenni ezt az adatot, mi szerint született Abonyban. Halva. Ezt nagy kedvvel hangsúlyozza, mert ebből arra következtet, hogy nem akart önként (se dalolva) belépni az életbe, már a kezdetek kezdetén sem; de ennek sincs túl sok jelentősége a rá következő több mint hatvan év szempontjából. (Belepofozták az életbe gondos ápolónői tenyerek). Apja, Lipák Pál kubikos és elhíresült vőfély, anyja, Halápi Ilona téglagyári munkás boldog és harmonikus gyermekkort biztosítottak a számára, nem az ő hibájuk vagy felelősségük (felelőtlenségük), hogy végül is költő lett belőle. Autószerelő bátyja negyven éves korában, apja után két évvel, meghalt, így most háromnegyed-árva. Iskoláit három helyen végezte. Abonyban (zeneóvoda, zenei általános, hegedüléshez és harmonikázáshoz figyelemre méltó tehetségtelenség – de művész- és jazz-dobiskola kivégezve kiskamasz fővel), Nagykőrösön (Arany János és Ady Endre és loboncos hajú süldőlányok folyamatos igézetében, Gimnázium, Cifrakert, Kollégium, álmos kisvárosi délutáni szerelmes csavargások) valamint Szegeden (magyar-orosz szak, Eötvös Kollégium-i titkár, első megjelenések, Tiszatáj, Alföld, egy összeállított, és ebben a formában és ezen a címen meg nem jelenő verseskötet – Heródes-idő –, egy hónap a stralsundi sörgyárban, ahol három társával sztrájkot szervez, így eltávolítják a gyárból, egy hónap Jaltában, ahol félholtra verik és kirabolják – az esettől pár kilométerrel tárgyalt ez időben Carter és Brezsnyev a világbékéről –, hat hét Odessza kábítószeres álmokkal, fél év Moszkva végeláthatatlan sakkpartikkal, az első dráma, Sakk-bástya, és itt születik meg az Ének a napon felejtett Hintalóért nagy szabad avantgarde-vers, melyet sokan korfordítónak tartottak a maga idejében; másodéves korában megismerkedik későbbi feleségével, Szentpétery Csillával, akivel mind a mai napig házasságban él). Egyetemi tanulmányai befejezése után Szeged városa – művészetellenes hagyományait nem meghazudtolva (Komócsin-birodalom, Pol Pot-megye) – ellökte magától (ez később előnyére vált talán, bár csak évtizedek múlva sikerült ezt a csorbát megszoknia, ha kiköszörülnie nem is, már ha az életet egy cserépedényhez, vagy halálos késpengéhez lehet hasonlítani), így a fővárosba emigrált. Budapest – több évnyi kényszerű közveszélyes munkakerülés, Szikszai Károllyal és Tóth Erzsébettel megalapítja a Csütörtök Esti Társaságot a Fővárosi Állatkertben és a Hungária márványasztalánál, megszövegezi a híres hat pontos JAK-követelést Lezsák Sándorral valahol Kisoroszi táján az éjszakában (a szervezet működését felfüggesztik), megszerkeszti nemzedéke avant-garde/képvers- antológiáját, a Ver(s)ziókat Kulcsár-Szabó Ernővel, megírja elhíresült esszéjét Arctalan nemzedék címmel. Végső soron versekkel és díjakkal megtűzdelt munkanélküliként lépett be az irodalomba és a pesti valóságba/valótlanságba; csövezett a szerelme albérletében Kispesten, a Gépmadár utcában, Jankovics József irodalomtörténész és Márton János nyomdász szomszédjaként és ivócimborájaként, életre szóló barátjaként, lakott mosókonyhában Mátyásföldön, ahol tüdőgyulladást kapott a nászéjszakáján, két gyereket nevelt föl feleségével, Sárát és Juditot. Számtalan helyen dolgozott tanárként, tanított és kirúgatott szakközépiskolákban/ból, gimnáziumokban/ból, főiskolán és egyetemeken. Dramaturgként dolgozott három színházban, egyből hiúságból (Kolibri Színház), egyből politikai boszorkánykodásból (Zalaegerszegi Griff Bábszínház) távolították el, a harmadikat, a Békéscsabai Jókai Színházat nyolcadik éve kenyérkereső munkahelyének tekinti. Könyveinek a számát nem ismeri, vagy csak nem tartja fontosnak összeszámolni őket. Úgy kéttucatra saccolja művei számát, de meglehet, háromtucatnyi is megvan már. Színházi bemutatói száma meghaladja a félszázat, rádióban elhangzott hangjátékainak jelentkezése ennek a felére tehető. Próza- és esszéköteteket, valamint gyerekkönyveket is ír. Hosszabb ideig az Élet és Irodalom című hetilap és az Életünk folyóirat kritikusa. Szerkesztőként dolgozott a Kortárs folyóiratnál (versszerkesztő), a chicagói-budapesti megjelenésű Szivárvány folyóiratnál (társszerkesztő), rövid ideig szerkesztette a Kelet folyóiratot (főszerkesztő), jelenleg a Kortárs Könyvkiadó ÚjLátószög elsőkönyves sorozatának a szerkesztője. Évekig a hévízi Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke, egy idő óta alelnöki tisztséget tölt be az egyesülésben. Számos szakmai díja közül kiemelkedik a két József Attila-díj (Cleveland, Budapest) illetve a Magyarország Babérkoszorúja díj. Állami kitüntetése a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje. 2015. augusztus 20-tól Abony város díszpolgára. Nem tagja egyetlen politikai pártnak, sőt, egyetlen írószövetségnek sem. Műveit számos nyelvre lefordították, könyvei jelentek meg Amerikában, Németországban, Romániában és Ukrajnában. Francia nyelvű verseskötetén még dolgoznak a fordítók, drámáinak román nyelvű kötete a 2016-os Bukaresti Könyvvásáron debütált. Szabadgondolkodó írónak tartja magát, s vállalja is ezt a státuszt összes ódiumával együtt. Rövid önéletrajza összeállítása idején két mesekönyvön dolgozik, a Királylányok könyve második húsz meséjén, illetve a Rettentő magyar vitéz című mesekönyve kéziratán. Ötrészesre tervezett regényciklusának, a Papírvárosnak a negyedik kötetén 2017 januárjától szándékozik rendszeresebben munkálkodni. Lányain kívül a családját szaporítja még fogadott fia, Attila, és két unokája, a kétéves Zalán Árpád és az egyéves Zille Júlia. Óbudán él, Krúdy Gyula, Kassák Lajos, Orbán Ottó, Esterházy Péter és Göncz Árpád „szomszédságában”…
Önlexikon. Összeállította Szondi György (Cédrus Művészeti Alapítvány, 2017)
(II.) Hetvenesek társasága 1954
Zalán Tibor
költő, író, drámaíró, dramaturg
(Szolnok, 1954. augusztus 27.)
1954. augusztus 27-én születtem, halva. Ez az élet-eltolás mindeddig megmaradt, gondolom, 70 után az ember már nem szívesen köt új barátságokat. Soha nem akartam költő lenni, ma sem akarok, úgy tűnik, 2023. december 31-ével minden effajta munkálkodásomat befejeztem. Mindhárom műnemben dolgozom, elhatározások vagy szándékolt garázdálkodások okán. A költészettel három nekirugaszkodás után kezdtem komolyabban foglalkozni. Kis termetű középiskolásként udvarlóverseket írtam a colos csajoknak. A katonaságnál megalázottságérzésemet próbáltam költeményekkel ellensúlyozni, magam előtt leplezni. Egyetemi éveim alatt pedig úgy döntöttem, hogy írok olyan verseket, amilyeneket Ilia Mihály, a múlt évszázad csak Ostváttal összemérhető kvalitású szerkesztője közöl az akkori Tiszatájban. Ekkoriban szoktam rá a versre, ideje volt leszoknom róla. (70 évesen már tiszta vagyok!) Drámát Páskándi Géza inspirálására kezdtem el írni, bemutatóim száma meghaladja a százat, nem beleszámítva dramaturgiai beavatkozásaimat – közel fél évszázada különböző színházakban voltam/vagyok dramaturg. A prózaíráshoz egyik orbitális blöfföm miatt voltam kénytelen hozzákezdeni, Papírváros című pentalógiám öt könyve 2026-ban készül megjelenni – akkor a prózaírásnak is nyilván hátat fordítok. (Ekkorra a drámát már abbahagytam…) Sok könyvem jelent meg, bőven ötven fölött, Huzella Péter zenész révén még a szövegíráshoz is érteni kezdtem. Műveimet idegen nyelvekre fordították és fordítják, darabjaimat itthon és külföldön játszották és játsszák. Jókedvemben még mesekönyveket is írtam, illetve sok hangjátékot, amíg a rádió rádió volt, és nekem volt kedvem rádiózni. Számtalan díjjal is el tudnék számolni éppen itthon és külföldön, ezeket sem számolom, a könyveimet sem tartom számon, meg sincsenek a polcomon hiánytalanul; József Attila-díjamat például lányaim elguringázták egy homokozóban, sohasem került elő. Felnevelő helyem, Abony város díszpolgára vagyok, ami megtisztelő. Terveim között szerepel a normális emberi élethez visszatalálni, ezért is számolok le az irodalommal. Bár félő, hogy ehhez neki is lesz még egy-két szava.
Hetvenesek társasága 1954 (Napkút, 2024)
(III.) Lírai köszöntők
Babics Imre: Akrosztichon az utolsó sztárköltő nevére
Zászlónk meghajlása következik: íme, az ember!
Arctalanok közepette az arc maga, megtöretetlen.
Lírát, prózát, drámát, bármit is ír, ragyogó mind.
Állja az álnok ütéseket és elegáns, mikor ő oszt.
Nagy művész, jó lélek, az Úr éltesse sokáig!
Csáji László Koppány: Játék Zalán Tibor soraival, szabadon
nem én üzentem
hamvaZó virradatban
nemlét ízeit
mint félbevágott
ragtApasz a sötéten
az éj árvaság
csak egy napig fáj
az éj nem hoz nyugaLmat
vér a köveken
hegedűjére
elengedi Árnyékát
talán ott se volt
oszló lelkedeN
volt idő hogy szerettem
ferde fényeket
sötéT nézőtér
kinyomja a telefont
árnyék hempereg
csak őszInte volt
a súlyt maga sem tudja
szürkeség-árva
gyönyörBen ázik
ágak merednek föl rá
a régi szívem
rOmlásnak indult
kék hangyák a teraszon
színes szemfedők
éjszakád véRzik
vályúhoz tántorogna
tékozló idő
maszkok között jár
rituális gyilkosság
aztán megdöglüNk
már halott voltam
iránytalan vonAton
mely földig lelóg
a fény Közbeszólt
talán nem történt sehogy
már a halál sem
Halmai Tamás: A száműzöttek élén (Ámos próféta könyve)
A hetvenéves Zalán Tibornak
1
Elhervadnak a
pásztorok legelői.
És tüzet vetek.
2
Elvész azért a
futás a gyorstól. És nem
menekedhetik.
3
Amint a pásztor
az oroszlán szájából.
Ki ne rettegne?
4
Esőt adtam egy
városra, más városra
pedig nem adtam.
5
A fiastyúkot
és a kaszáscsillagot.
Aki reggellé.
6
Prédára vetem.
Elefántcsont pamlagon.
Lovak a sziklán.
7
Sarjúfakadás.
Függőleges kőfalon.
És megemészté.
8
Egy kosár érett
gyümölcs. És elepednek
a deli szűzek.
9
A hegyek musttal
csepegnek. Megépítem.
Azon a napon.
Hegyi Botos Attila: Carm. LXX
Drága Barát, Üdvözlégy!
Költemény helyett – köszöntsön
nyári kép (jóllehet júliusé: Te majd,
fürtös augusztus, bizton megbocsájtod);
ám hogy szómból el lírai csendület
se maradjon, csippentek címet
ünnepének: LARARIUM
larorum. Áldjon! Éltessen az ég
szeretteid = otthonod melegében –
mint telve csordul szem, nedű, idő:
köszöntlek! Bolondos szeretted –
Barátod.
(Larus argentatus, Dalmatia, A. D. VII/MMXXIV [H. B. A.])
Kovács katáng Ferenc: Hetvenkedőknek
Zalán Tibornak ajánlom
Jön felém
Rieker
bézs szandál
Marimekko
nagymintás
dzsörzéruha
Magas homlok
melegbarna
szemek
Összeakad a tekintetünk
Rámosolygok
visszamosolyog
Félfordulattal
nézek utána
Óvatosan
Egyensúlyom
nyakam
derekam
már nem a régi
Tekintetemet
megérzi a hátán
Elbizonytalanodik
Visszafordul
Kis mosoly maradt
a szája szegletén
A kislányom, mutat
a kezébe csimpaszkodóra
Csak nem
a koromra céloz?
Na jó – szólok
leforrázva
kisunokám
pont ekkorácska
Suhai Pál: Tűnődő
Zalán Tibornak
Tűnődő őszi nap, céltalan, gyümölcstelen.
Önmagát levetkező szép haszontalanság.
Leverve már a dió és leszedve az alma: ki gondol
itt a nyári hajcihőre! Elpihentek már a sejtek.
Pedig micsoda munka volt, keserves, izzasztó robot,
gyökerek, ágak micsoda erőfeszítése.
Csupán a piros és sárga levelek hullonganak még.
Az avarban itt-ott füstkígyó tekereg.
Szüret utáni hatalmas béke. Csönd. A nyúlós felhők
és esők idáig nem érnek el. Később. Az lehet.
De most az ágak és vesszők föltartott ujja
a tiszta égre mutat: madarak gyors jelenései.
Minden érett és nyugodt. A levegőben orvosságos, fanyar
ízek terjengenek. Az ember szájában összefut a nyál.
Szondi György: Nemköltemény
Zokszón se pendülög, szerteszét ha szól, inT,
Alkalmul székfoglal, tekintély ebbélI,
Lobban fel dalián, Abonyért is náboB,
Áramol olyaddig, darvadoz, csak lót, nO,
Néha már hetven is, jókor él ő: jó koR.
Jó veled, Tibor! És tovább. Köszönlek!
(Megbocsátasz a tákolt öt sorért).
Illusztráció: Zalán70 (Jónás J. fotójának fh.)
Ezek is érdekelhetik!
Juhász Anikó: Halálod helye, Attila (versek)* →
Szent Márton nálunk és a nagyvilágban (Berecz Ágnes Gabriella Szent Márton napi összeállítása) →
Jámborné Balog Tünde: Holtak vigíliáján →
