Kovács katáng Ferenc írása Turai Kamil »Summae Poeticae« című versgyűjteményéről
•
Indulatköltészet. [1]
Nem szó szerint.
De mégis.
Kamil, ha szóra kap, torlódnak benne, fennakadnak a szavak. Ami neked jut belőle, csak töredék. Ahhoz pont elég, hogy verseire vetítsd. Betakargasd sorait. Ápolgasd kicsit, hogy hozzád idomuljanak, simuljanak, kezes báránnyá váljanak.
De ne tedd!
Ne szelidítsd!
Fogadd el így!
Nem légből kapod.
Kamil komolyan vesz téged.
Sorai CSAK neked szólnak.
Másoknak írt sorai mások.
Hiába osztja.
Sokaknak sokfelé.
Például felém.
Szórja gondolatait.
E sorokkal csakis engem szólít meg.
Mélyen a szemembe néz.
Jelszót kérek tőle.
Utal csak rá. Nekem kell megfejteni, kibogozni.
Jon Fossét említi. Tudja, ezzel szíven talál.
Keresem magamban a kulcsot. Hozzá. Turaihoz. Törékeny alakjához. Illik-e egy férfiről emígyen szólnom. Törékeny, mint egy balettáncos, porcelántüllszoknyás figura a zenélő doboz tetején. Kamil a Szondi-legelő szépen öregedő, lengő ősz hajú paripája. Sajtó alá verseit soronként csöppenti, onnan a fülek labirintusába. Kamil nem megy szomszédba karakán kiállásért. Versenysportoló is volt anno. Tartja magát. Cipeli hátán veretes sorait. [2]
De hajlandó hajolni.
Egy-egy harmatcseppért.
A fűszálért.
A gyökeréért.
Halom földért.
Kapillárisokért.
Tágas földalatti üregek sötétjéért.
Gőzök, gázok, geotermikus energiák gravitációt meghazudtolni tűnő mozgásáért.
Fel-feltörő versbuzgár lávafolyamáért.
Indulatköltészet hát.
Mi lenne más.
Sorok.
Ritmusok.
Hangulatba gyűrt szavak.
Megtisztel.
Minden olvasót.
Olvasom, s már nem az övé.
Nekem írta.
Látom mozdulatait.
Gondolatai mögé látok.
Rám gondol.
Keresi velem a kapcsolatot.
Itt. Pont itt talál szíven. [3]
Érzi. Eltalál.
Persze nem Cupidó nyila.
Sarkall egyre. Lázasan. Izgalommal olvasom harmadszor.
Már a 62. oldalnál tartok. Megállok. Eddig, ne tovább! Elégek, ha folytatom. Lávafolyam nála a Stix. Vasladik, mint papír a lángban, pernyét sem hagy hátra.
Aludnék hát. Ha tudnék… [4]
Kamil nem álmaimat akarja.
Megmutatni, milyen is a világ.
Sikerülhet. Neki talán sikerül.
Neki igen.
S aki nem hisz benne, úgyabbul jár, mint én.
Nem védekezés, ha kézbe sem veszed.
Akkor nem tudsz meg semmit e világról. [5]
Kamilról.
Magadról.
Aludj jól OLVASÓ! Holnap nagy kalandok várnak!
Két fedél közt Kamil versei. [6]
(Cédrus Művészeti Alapítvány, Szondi György szorgoskodásával, Budapest, 2024)
[1]
nem lesz itt ördögi megkönnyebbülés
ha csak a dajkáló megsemmisülés
nem borítja ránk az irtózatos irgalmat
már semmitől sem remélek nyugalmat (NEM LESZ ITT… 51. oldal)
[2]
Isten nem veszít
soha semmi játszmában
sorsharangot szít
szentgalambos bárkában
ott szorongunk markában (TANKACSABDÁK 182. o.)
[3]
utoljára zengett a dominók órája
megadott jelre
a keletkező ligetből hat kigyó támadt (SZERTARTÁS – Pap Gábornak, 27.o.)
[4]
megszállt engem a démon
s találtam ragyogó boszorkányra
ott is tükröz hol nincs
rabolja tápláló álmom (MEGSZÁLLT… 54. o.)
[5]
megbicsaklott ítélet itt az élet
pillanatra se hitess igazságot
bár igézet Igéje tartja láncon
itt az igazságot (KÁLVÁRIA I. 201. o.)
[6]
sokfrontos harcomban segíts meg engem Jézus!
legyek egyszerű akár a szempillámra esőző fény
tenyeremre görgő hajnali harmat! legyek észre-
vehetetlen csendes esengés! s fogadja meg nem
érdemelt ritka ajándékként bárha szemernyi
boldogságom! csak azt akarom amit ártalmatlan
hirdet a Szentlélek: Istent látok mindenhol (VASÁRNAPI HULLÁMZÁS 137. o.)
Illusztráció: kötetborító fh.
Ezek is érdekelhetik!
Széplaki György: Szenvedni éhhalálig* →
Fabulya Andrea: „…ki levél erezetén is olvas…” →
Stanczik-Starecz Ervin: Berepülő pilóta a Khaos fölött* →
