Tim Mariann: A távolság nyomában (versek)
•
@napok sodrása
A tér zuhan
vagy a testem repeszt
céltalan magasba
színes sugárrá veszetten
olvad a táj
pont nélküli
vektoros napszállta
világra bődülő pirkadatok
nyugvópontja nincsen
kérlelhetetlen ösztöneit
papírfény tükrözi.
Lefényképezném neked
de nem megy.
Sosem gondoltam volna
hogy a fényt is elsodorhatja a szél.
A távolság nyomában
Szeretnék veled elmenni odáig
ahol az a piros pad áll
ott szüntelenül zörögnek a falevelek
meglátod majd a hajamba is hullik
remélem egy sárga vagy piros
mert azt mondtad az jól áll nekem.
Áthajol a hegy a fejünk felett
kopott kabátként teríti be az eget
zsebeit a régi nyarak tömték tele
erdő érlelte emlékekkel.
Távolságot szedni indultunk
keresni a deresedő árnyékokat
ahol megdermednek
a színjátszós rózsabogarak
szerettük volna őket mind összegyűjteni
azt mondtad nyakláncot fűzöl belőlük
és majd megcsillan rajtuk a nap.
jó ötlet volt, de nem számoltál
a keleti széllel, ami túl könnyelmű
ígéreteket hozott és szürke ködbe
ásta a napot.
Hullámzott a lombfátyol felettünk
kedvem támadt lerántani,
hogy betakarózzam vele
végre valami szilárdat tapintani
súlypontot találni huzatos halmazállapotomhoz
s mint mindenre, neked erre is volt egy megoldásod.
Azt mondtad örökbe fogadhatnánk
egy fát is nemcsak állatkerti állatot
jó lett volna, ha legalább ezt komolyan
gondolod mert én magamban
már nevet is adtam neki.
Hiába jutottunk ki a fényre
már rég nem keressük a visszautat
mögöttünk az ösvényt benőtte a moha
üvegcipellős lábunk nem hagyott nyomot.
képek
is lehetnénk akár
egy véletlen csatolt
illetéktelen címzettnek kézbesített
túl személyes vallomás
amit egymásnak se merünk
megmutatni mert útközben belőlünk
valami végzetesen elveszett
ha elég bátorságunk lenne
fölé hajolni akkor se láthatnánk
mert elfelejtettünk valamit a ragaszkodásról
Hiányunk árnyéka ellep minket
és az áhított távolság közöttünk nő rétegesre.
Illusztráció: Ahol az a piros pad áll
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
