Magén István: Agyvelő
•
1.
Úgy értem, mondta és elhallgatott. Kevesen emlékeztek rá a fekete utcában. Azok ettek, és forró kávét ittak. Szúrós szemmel világítottak a poros autók. Az izmusok rászálltak a virágokra. Csöndet hirdet a homály. Pörögtek, ez nem új dolog, de történetesen nem is régi. A csontvázak az idő szemtanúi. A fából készült állatok körkörösen mosolyogtak.
Talán ha ezzel megegyező lenne, vagyis az első olvasásra legördíthető. A szemtanúk látták az ókori társadalmat és az okmányokat. Sarrukin hozzászólt, elmuzsikálta. (A rendkívüli társadalmak és a hozzájuk kapcsolódó mobiltelefonok.) Csírájában elfojtani, csontszeleteiben, elsődlegesen. Azért, mert ő vezette a tárgyalásokat. Józsikám bácsi mászókulccsal rácsimpaszkodott a kötélre. Nem maradtak tétlenek, a vállukra emelték, Ő pedig vállalta, hogy (…). Karcos tenyerű építők árkot ástak a dombok alján. Tudásváltás, valamiféle oroszlánemberek, a tanács elnöke állította össze, eszköz, gravitáció, lépéskényszer. (Ez a legfontosabb.) Az észlelés során hangokat hallott és konkrét üzenetet. A forma készítése kezdődik, átadásra kerül. Felmegyek az égbe, gondolta Évike az ősanya, és nézte a robusztus bőrű rabszolgákat. Lehet, hogy túléljük az időt? – kérdezte. Az adatbázison találkoztak, külön ládába csomagolták őket. Felemeli a lábát, még függ, ugyanolyan, egyforma fenekek. Az egyesítés gombra kattint, hogy ne kelljen bajlódnia. Később nagy különbség lehet még ebből. (A háborúra gondolt.) Józsikám bácsi betöltötte a nyolcvanat, fegyvert viselt, lőtt is, még mielőtt. Évike a kezére lépett, majd a homlokára gázolt. Évike más formátumú dokumentumot használ.
2.
Szerethetetlen érzelmek listázása a betűtáblázatban. A halak és a madarak tüskéket szúrtak a tájba. A halak bájosan alkudoztak, majd mindent bekentek vajjal. Egymásba ágyazta a ciklusokat, a szerkezeteket, esetlen kifejezéssel. Hajlékony, kétdimenziós tömbök mentén kell végighajtani a műveleteket. Néhány példány eljutott a szárazföldig. Egyfogú bömböléssel bőgött a háromszínű csillag. Én vagyok a gyilkos bálna, kiabálta, és dobta a labdát. Évike segítségével átírhatják a bibliát, ezt is mondta, hogy előnyös üzleteket köthessenek. A csörgősapkás udvari bolond. Évike duzzadó lábikrája elkerülte Józsikám bácsi figyelmét, és átvágott a kocsiúton. Kisfiúnak gondolta magát, és azt vallotta, hogy az igazsághoz egy agyagcserép is elég. (Főként napos időben, melegebb vizeken, vagy barázdában.) A hasán a régi ferdítésekből származó repedezett táj. Kődarabnak bizonyultak, hasadozottaknak, elvették tőlünk, a nyakunkban hordták vadcsalogató sípként.
A magas hangok feloldódtak, parancsoltak. Ez volt a torony feladata az üregben, a barlangban az ősember eltűnése után. Az utca közepén orvosi vizsgálatokra alkalmas lábszárakon jártak. Kivilágosodtak a tudománytörténeti ablakok. (Tüntettek.) Nem maradtak tétlenek, és nem követelőztek. Voltak azért szükségleteik, például a kés, a bicska, meg a karóba húzás. Minden törekvés ellenére dicsőség, és halleluja, századmilliméter vastagságú bolygók keringnek a faszénben. Az értékek folytonos elemzése még ma is folyik. Anélkül is megértjük egymást, mondják, honnan tudnánk, miről van szó?
3.
Mind a négy lábát, és a másolatokat is, belekomponálta a kompozícióba. A végtagjait bizonyos körülmények között a lény hibásan ismeri fel. A karját a lába helyére csavarozza, a mellét a hátára, a térdét a mellére, és így tovább. A légkörben lévő baktériumok holdexpedíciót szerveznek. Józsikám bácsi egy kicsit korábban különleges eledelre bukkant. Kivezették a teremből a szorongókat, ezután már csak egymásért imádkoztak. Mikor a Föld közelébe, az állatövi légkörbe érkezett, rezgésekre lett figyelmes. (Kukorékolt.) Egy egész időszakasz kavargott a légkörben, görbe volt, a tevékenységnek, az életének így lett része. Még egy megjegyzés kívánkozik ide. A mérések száma megszaporodott. Évike észlelte, de alábecsülte az észleléstől számított másodperceket. Ruhástól ment be, és különféle célokkal azonosulva állandóan változtatta az állapotát. Meztelenül jött vissza, jól látszott a fenekére tetovált szív. Az érett, megfontolt férfiak szeretik a szenvedélyes kanyarokat. Egyikük egy nagy méretű edényben lepényhalat sütött.
Kakas kukorékolt a fán. (Olyan volt, mint egy látási érzékeivel küszködő, szemüveges sárkány. Mint egy politikai munkatársakat kereső női alkalmazott. Kulturális menekülés volt ebben a misztériumban.) Szétálló szárnyai a tenger hullámai közé szorultak. Életet leheltek és adtak. Az öbölben visszatükröződött a torony képe, az út, meg az áramütést szenvedett villanyszerelő, meg a szék. Megtetézte ezt az Évike testén halvány színekben megjelenő kerek, csak bizonyos lényekre jellemző, nagyhatású kép. (Egy lobogó hajú rémalak egy élőlény kezeit próbálta összekötni.
4.
Az építők loboncos hajú sihederek voltak. Valamennyijük közös vonása az, hogy nem fogadnak jeleket mindaddig, amíg akármi megállapítható. A Hold túlsó oldalán tartózkodnak, és rendkívül kellemetlenül érzik magukat a kabátjukban, illetve a szkafanderükben, és hogy gyakorlatilag már nem léteznek. (Függetlenül attól, és figyelembe véve ugyanazt. Úszik, kiderül a mérésekből. Évike fejesét a légellenállás kismértékben módosítja. Szül, azt magyarázza, hogy a fenéken élünk, a légkör legalsó rétegeiben. (Nyilvánvalóan szabálytalanul.)
(Évike kotkodácsolt, leült, és tojást tojt.) A vonalak az éjszakai félgömbre vezették a repülőket. Évike hóolvadás közben elaludt. A gyerekeket kiültették a padra. Évike megfigyelőképesség hiányában begubózott. (Az emelet egyik szobájában csak rövid időszakokra.) Ő feküdt, aludt, ráült valakire, kotorászott, ha valami elveszett. Látható volt az emelet, a ház és a csillagvizsgáló. A vezérlőegység, az anyaföld, mellyel ajánlatos nem ujjat húzni. Évike ilyen körülmények között a hasára fordult, egészen különleges oldalát mutatta, képessé vált arra, hogy madárként csiripeljen.
Évike hosszú, fém csípőjét a földhöz rögzítette, és azt állította, hogy szorul a hurok, és térdepelt a lépcsőn, meg énekelt. A barna bőrű lények korlátnak nézték és belekapaszkodtak. Éveken át gyűjtötték az adatokat és a jelentéseket. A nagylábú fiúk és lányok egymásra zuhantak, gurultak lefelé a lejtőn, és azt gondolták, hogy ez a háború.
A szereplők patkószegeket hoztak. (A bombázásokat követően.) Átmentek a folyón, és az ajkukat úgy mozgatták, mintha fonalat fonnának. Beásták magukat a farönkök közé. Évike gyászmenetet szervezett és zsebkendőket lobogtatott. Ahogy lépett az arca kidomborodott, majd visszaesett. A lábfejét széttartva, kanyargósan megkerülte az üzletközpontot.
(Megeskette Józsika bácsit, hogy nem.)
5.
A fiatalok kakasnyelven beszéltek. A kecskék mekegtek, a drónok elsötétítették az eget, a lázadók egy csoportja tűz alatt tartotta a sziklafalat. Morzsának látszottak a járda szélén. Évike azt tervezte, hogy megmutatja magát, a kockás mackónadrágját, az epermintás harisnyanadrágját. Megmosakodott, és elindult kézen járva. Azt is tervezte, hogy ráteszi a szoknyája szélét a barna bőrűekre. A sötét felhők felett világított a holdfény. A nyomorult szürke holdfény meghosszabbította a szürke vonalakat. (Az anyák megették a csecsemőiket, és azt hajtogatták, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad megtanulni.)
A vonatok magányosan rótták az utat. (A síneket.) Évike néhány fogat, meg agyvelő foszlányt talált a sínek között. A zászló, amit a kapuba kitettek, mélységesen tisztán, táncolva lobog. Rakéta szondákkal kutatták, nem csak a fizikai megjelenésük miatt. (A peronon is lobogva, kavarva és csattogva.) Nem messze, egy étteremben, hatékony személyiségek ebédeltek, közben azon gondolkodtak, hogy hogyan hajtsák végre oktalan elgondolásaikat. (Miért ne engednének a szürke állomány nyomásának?) (Ami hosszabb ideig hatással lesz a retinára.) Józsikám bácsi szeretett zokniban járni, ezért még az atombomba felrobbantása előtt megmetszette a gyümölcsfákat. A parancsok érthetetlenek voltak, rajzolás közben száguldoztak, átöltöztek, ettek, cigarettáztak.
6.
Józsikám bácsi látta, hogy Évike vetkőzik, széles arcát beletörli a szélbe. (Szertartásosan.) Évike lehajolt, szép feneke volt, pedig kilátszottak a csavarok, meg a vasak, meg a fogaskerekek, és látszottak a pálya torzulásai is. A rövid, széles paneleket kalapáccsal verték szét. A vastag falu rakéták behatoltak az étterembe, és utolsó szemig szétszórták golyósbombáikat. (Évike felrepült, és a világ sarkai között repkedett, a kezében szorította a háromszínű zászlót, és élni akart.) 1/60 mp-es sebességgel száguldott egyre feljebb. A lényeket észlelés után bogarakká változtatta. A barna bőrű állatok burkolólapokat készítettek, és éltek. A hímek és a nőstények a nyomás következtében még a levegőben összetapadtak, és összecsavarodtak. Pontosan lemérték a pinceablakokat, és százalékos pontossággal felrajzolták. Egy macska éppen akkor fordult be, tömör hangok hagyták el az ajkát. Vonóhorog segítségével húzták a szelvényt. Az volt a feladatuk, hogy felderítsék, mi fog történni, mi fontos, és mi közömbös, és mi érdektelen?
Józsikám bácsi egy szűk kapualjban feküdt, és szerette az ellenségeit. Inkább találtátok volna fel a tüzet, kiabálta. Megölt közülük néhányat, pontosan úgy, ahogy elég a szén, vagy kialszik a nap. Hosszú orrú fiai egymás után estek el a fronton. Arra gondolt, hogy felírja a nevüket egy pergamenre, vagy véresre veri őket, kipréseli belőlük a szuszt, azt, a keveset, ami még megmaradt. Talán egyszer majd jobban lesznek, és a hátsó kerekeiken száguldoznak. Emlékezetébe véste azokat az embereket, akiket örökre el kell felejteni. Elborzadva látta, hogy a csótányok ki-be mászkálnak. (Az ésszerű lépések folyamataként.) Az egész mezőt ellepték a véresre mart, barna bőrű szörnyek.
Soha semmi fegyelem nem kell, mert az olyan, mint a hús, mondogatta. Azt tanácsolta, hogy várjanak, amíg kialakul a pánik, és égő testek szaladgálnak, és méricskélnek. (A gondolkodás gyorsasága.) Ami az egyiknek halál, az a másiknak élet, mondta, mert az emberek különféleképpen észlelnek. Örüljünk annak, hogy nincs halálbüntetés, mondta. A nyelv nem más, mint hangtalan, szenvtelen, mozdulatlan JAJSZÓ.
Amikor Évike lassan, szédelegve, bizonytalan szavakat kiabálva felhúzta a szoknyáját, a látvány káprázatos volt. A Spanyol Armada zászlóshajói lebegtek a vízen. Úgy vitorlázott, mintha az égből zuhant volna. A hajó elsüllyedt, a vízbefúlók fejbiccentéssel üdvözölték a halált. Egyetlenegy sem tagadta meg a gondolatot. Józsika bácsi a halál közeledése ellen tiltakozott. Megtapogatták Évike fehérre meszelt arcát. Az észlelés egyszerű, surran, gyökeret ereszt. A halál aritmetikus. (Mértékadó.) Működnek a cellák, ellenőriznek. Megszülettek, hogy végrehajtsanak egy utasítássorozatot.
Magén István: Bolygók
Illusztráció: ld. alul
Ezek is érdekelhetik!
Brátán Vera művészetéből →
Handó Péter művei →
