Ádám Tamás: Szökik az alkohol (versek)
•
Szökik az alkohol
Madách falujában csorog az élet,
a kúriánál meghalt a krími hárs,
kopik a betű az emléktáblán,
hogy munka legyen, a hűség feltétel.
Lombok alatt rigó harcol verébbel,
gondolkodó patak ballag, meg-megáll,
Fráter Erzsi arcán sajgott a magány,
egy kis borért könyörgött a cselédnek.
Régen bezárt a kocsma, nincs mit inni,
a fűz árnyékában ki lehet bírni,
sört keres a szomjas nép gyanútlanul.
Reménynek megmarad a kis vegyesbolt,
fonott szatyrokból szökik az alkohol,
a türelmes ivók kivárják soruk.
Muki
Ötven éve hozzá nőtt az alkohol,
hatalmas ivásokra emlékezik,
a csavaros gyertyát tövig égeti,
csak néz kifelé a törött ablakon.
Ha pénzhez jut, arca ég a vánkoson,
az éj paplanja lassan fehéredik,
detoxban hosszú az út faltól falig,
a szárazságot nem bírja a torok.
Merész ösvény húzza a temetőbe,
hol asszonya nevét kőbe vésette,
az emlékeket gyér moha takarja.
Nyel egyet, igazolódik a gyanú,
megáll a szív, botlására nincs tanú,
a ravatalozó fényét megússza.
Illusztráció: Üvegek
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Levelek a Miles Davis-kolostorból →
Búzás Huba: Haláltánc-etűd (versek) →
Turai Kamil: „ANGYALKÓDEX”, avagy XV-XVI. PINDAROSZI ÓDÁK →
