Botár Attila

1944-ben, Székelyudvarhelyen születtem. Háborús menekülésből a tolna megyei Felsőnánán találtunk magunkra. Hárman testvérek apai ágon csíkországi lófőszékelyek, anyai ágon örmény és szász keverék vagyunk. Felmenőink iparosok, tisztviselők, színészek. Apám, Botár Béla a kolozsvári egyetemen végzett. Költő és műfordító volt. Iskoláimat Felsőnánán, Szekszárdon, Komlón és Szombathelyen végeztem.

Verset Felsőnánán írtam először. Első verseimet a Jelenkor, az Életünk, Kortárs, a (régi) Mozgó Világ közölte. Versekkel a Tengerlátó (Móra-Kozmosz, 1977.) a Madárúton (Móra K., 1979.) Az Év Versei 2011 (Magyar Napló, 2011.); Az Év Versei 2013 (Magyar Napló, 2013), a Napút (2014), illetve: Da anima ad anima : traduzioni : poesie ungheresi, francesi, spagnoli, latine : antologia. (Ferrara) antológiákban is szerepeltem.

Fordítások: Angelus Silesiust, Rainer Maria Rilkét, Rosalía de Castrót, Federico García Lorcát, Anna Ahmatovát, Silvya Plath-t, Arszennij Tarkovszkijt, Anatol E. Baconskyt fordítottam, illetve fordítok.

Iskolában pedagógusként kezdtem, és iskolából, könyvtárosként mentem nyugdíjba.
Veszprémben 1974 óta élek.
Két házasságomból három gyermek nevez apjának. Gergő unokám iskolás.
A Magyar Írószövetség tagja, továbbá Nagy Lajos- és Gyulai Pál-díjas vagyok.
Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny – különdíj (1994)

Bibliográfia:

Időkerülő – Madárjóslat / versek (Veszprém, 1981) Széki (Patka) Lászlóval
Elsüllyesztett harang / versek (Veszprém, 1985)
Sötétfehér / versek (Széphalom Könyvműhely, 1994)
Atthisz naptekercsei / versek (1998)
Félcédulák Unkhu ka-Gathból / versek (2003)
Éneklő nyomokért / versek (Kráter Műhely Egyesület) (2009)
A helyzet izotópjai / versek (Vár Ucca Műhely) (2012)
Időfoltok / regény (Vár Ucca Műhely) (2014)