Szűcs János: Titoktájtérkép (versek)
•
Kezdet
Az Időembrió burkát repeszti,
elfolyt magzatvizén a Tér fodrozódik.
Nincs természet, nincs természetfeletti,
semmi sem valótlan, semmi sem valódi.
A lét még fantom, a Semmiben lebeg.
A titkok kapuján belül van a kilincs.
Aki szülhetne még meg sem született,
bár már annak is magja van, ami még nincs,
és ebből hajt ki majd minden halandó,
az ösztönök által vezérelt sokaság,
a haldokolni tudó barlanglakók;
a nemzés se’ lesz más, mint egy ősrobbanás.
Az öntörvényű káosz iránytűje
körbejár, mutat mind a négy égtáj felé,
erőtere szülhet egy remekművet,
majd ha a Napra néz az első zöld levél.
Titoktájtérkép
Szemgolyó fehére a holdtölte,
átszőve kráterek mély sebével;
elfolyik csarnokvizének fénye,
porlasztott homályfestékként ér le
a tengertürkizre, a földgömbre.
Ködgomoly trónol komor ormokon;
mohát, zuzmót éltet kőarcokon.
Az ég boltívén felhőhab oson;
alant a lombok zöld lánggal égnek.
Sikollyá torzul a madárének.
Fibrines horizontháttér előtt,
füzéreit hullatja az eső.
Hajnalkáprázat a panoráma;
körben a hegyek parabolája.
Vihar készülődik kelet felől.
Madárraj-felhő hullámzása kél.
Tollvitorlákat szárnyaltat a szél.
Szerelemcsírák zúzzák a sziklát.
Az ember alakját porba írják.
Szörnyek őrzik a teremtés titkát.
(f)agypont alatt…
láthatnád a sötétség oldalán
ahogy sovány kivert kutyák alá
havat kavar a fagyot terelő szél
ha jönnél fűtött szobád öléből
magukba bújt utcai túlélők
rongyaiból kipárolgó bűz hőjét
éreznéd beszívnád kábulatuk
borgőzét s rájönnél bűntudatuk
morzsáit a másikban összetörték
száraz kígyóbőrként zörög bennük
a csont üszkösödnek kívül-belül
a fal tövén zuhog rájuk a hó
lilás lábuk a hó alól kilóg
fagypont alatt arcuk zúzott törmelék
így lesznek idő előtt ősz öreggé
Orkán
Villámok borotválják a hegyek ormát.
Fák húsát szabdalja, döngeti az orkán,
összetördeli az ég azúrüvegét,
sziklák lavinája gördül a völgy felé;
erdők lombját zengeti haragvó zöldre,
süvöltve jár-kel, légszomjával küszködve;
a mennyország kitárt ajtaját rugdalja.
Előtűnik az istenember alakja.
Recseg-ropog, szétszakad minden ereszték.
A távolban démoni szemek tüze ég.
Szűcs János a 2023-as Cédrus-pályázat kiemelt szerzője
Illusztráció: A. Bierstadt-festményrészlet
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: [a nagyasszonyok sorban távoznak] →
Török Nándor: Az álom, Az Idő (versek) →
Horváth Ferenc: Újévi köszöntők →
