Horváth Szabolcs: Két világ (versek)
•
Megtörés
Egymás felé fordultunk a
zajos és sötét zűrzavarban.
Tekintetünk összeölelkezett
a másodperc tört része alatt.
Távolról néztük a másikat,
ám nem tudtuk feldolgozni,
amit világunk lát. Ekkor lépett
közelebb hozzád szmokingban
a mosolygó meggyűrűzött halál.
Zavarodban nem mertél ránézni.
Vártad a pillanatnyi szégyenben,
hogy megnyíljék alattad a föld.
Eközben ő arcodra vetette csókját,
és tudtuk mindketten, hogy így tört
össze álmunk egy szempillantás alatt.
Két világ
Kulcsot cseréltünk némán.
A zárak olyan ajtókat nyitottak
meg a másik előtt, melyre
sosem találtunk volna rá
magunktól. Hogy mi volt az
ajtók mögött? Egy-egy
kincsekkel telepakolt szoba.
Boldogság, szeretet, és még
amire mindig szükségünk van.
Ketten voltunk benne, nem
kellett hozzá senki más.
Hálát adni mindezért egy
örökkévalóság is kevés.
Csillogás
Végigfut rajtad az első
tőle kapott mézédes.
A kedvenc sláger szól
a megkopott lemezről.
Egyszerre nézel a pohár
és lelked fenekére.
Mostanra megtanultál
nem félni a nagyságtól.
Már nem remeg gyenge
lelked ha rá gondolsz.
A csendben próbálod
tapintani arcának vonását.
Halkan suttogó szavait
újra hallod fülcsatornádban.
Számodra szinte elérhetetlen
ez a messzi csillag.
Horváth Szabolcs a 2023-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Két kulcs, egy lakat
Ezek is érdekelhetik!
Juhász Anikó: Halálod helye, Attila (versek)* →
Dóczi Székely Gábor: Ima világunkért →
Csontos Márta: Leltár… kipipálva (versek) →
