november 11th, 2016 |
0Babics Imre: Kertfohász (Három vers)
Ringlóág
Virágzó ringlóág nyúlik ebsír felé,
lágy sziromra gondolsz: szélroham-gerelyé,
hegyükre tűzik új szélroham-gerelyek,
míg sírját eléri: tövén kutyatejet.
Költőnek eloldás, láncszem a Mindennek,
s mindkettőnek tükör, melyben megjelennek.
Virágzó ringlóág nyílik dísztó fölé,
lágy sziromra gondolsz, esőcsepp-pörölyé,
gyűrűző víz üllőjén ütik újabbak,
éjszakán át, míg lesz áttetszővé: ablak.
Költőnek fénytávlat, a Semminek lőrés,
s mindkettőnek más irányú készülődés.
Viharfelhő
A komor viharfelhőből egy perc alatt
formák két szárny kibontakozott
formák két kéklő égbolton.
formák Megáldott, megátkozott
formák két lény, lesz egy volt-om,
mikor az utolsó homokszem leszalad,
nekem is majd, s lesznek viharfelhőszárnyak
formák más időben, más felett,
formák két kéklő égbolton,
formák s lát bennük, mint én, jelet:
formák két létezést folyton,
hogy itt-Ott, s messzebb mindannyiunkat várnak
formák, ragyogások, szellemállapotok,
formák mégis, legjobb e földön,
formák két s kéklő égbolton…
formák Midőn időm kitöltöm
formák két könnyem elfojtom,
várván hullócsillagom: a vándorbotot.
Kertfohász
formák két Kertem ima,
formák kerüljék aszályok,
savak, s ha a világóra tovább pereg,
nukleáris télben született gleccserek,
formák két de messzi ma
formák Isten, immár hályog
valóságán az egykori fátyolszövet,
érzik senyvedő fák, sárguló fűszáltövek,
formák két és ez sima
formák ügy létbajnokoknak,
öntelt, ravasz démonvilág-tervezőknek,
ám a tudattalan mind feléled, ők meg
formák szétmállani fognak,
formák mint esőben vályog,
formák két sok éjrima.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2016)