Boldogh Dezső: N. feljegyzései

190 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2023
ISBN:  978-615-6180-55-1

eredeti ár: 2 500 Ft
webshop ár:
2 000  Ft  + 400 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás:

Ahhoz, hogy újra helyreálljon az egység, először részekre kell bontani eszméinket – az újrarendeződést mindig pusztulás előzi meg.

Ezen a hermetikus játszótéren valóban el lehet veszni, ahogy a szerző végtelenné tágítja számunkra a világot. Impulzív, ugyanakkor komplex, zsigeri karaktereivel, perspektíváival talán nem is pusztán történeteket hív életre, hanem a spirituális erők tánca által létezésbe kényszerített Ember játékaival régi-új mítoszokat elevenít fel. Bár a modern kor válságaira utaló elemek visszatérő motívumok, az írások mégse érintkeznek túl széles felületen a valósággal.

Elszórt töredékei sebes sodrású folyóvá szélesednek a kötet folyamán, ébresztő, ugyanakkor felkavaró – hiszen az örvény is a folyó része –, egyedi hangvételű prózái azonban sokkal többek annál, hogy csupán társadalmi visszásságokra világítsanak rá. Hasonló tengelyen mozognak utópiái: a „szép jövő(k)” megfestése közben artikulált mondanivalóját nem satírozza érthetetlenné a ma divatos „voyeur -ködő” személytelen, eltávolodó ábrázolásmóddal.  Valóságaink megkérdőjelezése, újraértelmezése fontos adaléka a kötetnek, így az átütő túl enyhe meghatározás, az elgondolkodtató pedig túl sablonos.

E szárnyaló, igényes metafizikai felütésekkel díszített, archaikus parafrázisok erőtere igen jelentős, megteremtőjük éleslátása pedig egyedülálló. Boldogh Dezső szortíroz és egységesít, miközben nem kínál se megoldóképletet, se univerzális vakcinát – helyenként pszichedelikus hatású, transzcendens kalandozás ez, gondolatmozaikok, plasztikus látványelemekkel felszerelt kellemes csapongások, merengések. Az illúzióvesztés, az irónia, az igényes abszurd, és a preparált életbölcselettel bőségesen átszőtt, jelképekben gazdag dimenziók írói alázatossággal párosulnak.

Aki a puszta szórakozást keresi e oldalakon, ugyanúgy nem fog éhen maradni, akár a kifinomult ontológiai koncepciók rajongói.

Elsöprő variációk hétköznapjaink apró apokalipsziseire.

Rimóczi László

2005 után másik ötöt követően – szerkesztőtársunknak ez az első kötete műhelyünkben; az onlinevásárlásra buzdító fentebbi rendelésajánlathoz – ízelítőül a könyv néhány részletét kínáljuk olvasóinknak.

Ember…! Ha véletlenül kezedbe kerül… („akárki légy is, aki e könyvet birtokodban tartod, tulajdonodként, vagy vigyázol rá… tökéld el magad… hogy elolvasását, lemásolását, de még létezésének ismeretét is csak akkor engeded meg másnak, ha meggyőződtél róla, hogy…” stb., stb.) – kezdi a középkori karthauzi valahogy ekképpen… és én is mi mást mondhatnék… (ne kerülj kezeim közé mindenekelőtt… s ne feledj…!) Bár tudom, talán felületes, – és ha kizárólag a Te magasabb elvárasaidat vennénk figyelembe – elég összevissza kanyargászó egy műféleség ez, láthatod, íróember nem voltam soha… csak egy elhibázott kísérlet… miként Tenmagad… noha kicsit az istenekhez is hasonló… Zöldember voltam, mint az e tájon, mifelénk, méltán népszerű sivatagi bölcs, aki, mint mondják, szorgalmasan tudakozta a megérdemelt feldaraboltatása előtt napokon keresztül bitófán lógadozó, magát a Teremtőhöz is hasonlatosnak vélő önjelölt szentet a „végsőkről”… Hány esztendő hömpölygött itt bennem, nélkülem pedig – s én viseltem a közönynek ezer ruháit… Szétszaggatva négyfelé boldog is lehet néha az ember. Irgalmatlan hús-vér feledés! (Hála, hála az isteneknek!)

…

A Portás jár a fejemben napok óta, aki valóban író volt, noha egyetlen sora sem jelent meg sehol, mert a hatóságoktól, vagy nem tudom, kiktől való félelmében általában évente megsemmisítette összes műveit, sőt, még azok tartalmi kivonatát is, aztán újraírta őket, úgy dolgozott, mint a természet, úgy írt és mesélt, mint egy igazi író, habár állítása szerint villanyszerelő volt valójában, és mellesleg teniszedző, egy gazdag külföldiek számára fenntartott klubban, és – nekem bevallotta – egy igazi földalatti gerillahadseregnek valami vezetője is… Az biztos, hogy többnyire fekete ruhát viselt magas szárú tornacipővel, és ez az öltözék kétségtelenül némi kommandósjelleget is kölcsönözhetett volna neki… habár mindeközben nyájas nagypapának tűnt inkább a gyakran mosolygó ősz fejével, pirospozsgás arcával… csak a szemei… azok a világító kék, fénylő-nedves és, mondhatni, nem átlagemberhez illő tekintetek…  Ő adott nekem kedvet az írósághoz, azt hiszem, ő volt az első valódi íróember, akit megismerhettem ott az eldugott szanatóriumban, ahol mindenesként dolgoztam annak idején, ami kb. azt jelentette, hogy szinte mindenre volt időm, akárcsak neki, és így gyakran adódott alkalmunk holmi hosszas eszmecserékre is, amelyek általában úgy zajlottak, hogy ő kibeszélte magából az eszméit, én meg végighallgattam őt… és ha nagy néha figyelmem elkalandozott is történetei labirintusában, mindig sikerült visszatalálnom aktuális kedvenc helyszíneire, ahol az atlantiszi civilizációtól kezdve egy jelenkorunk titkosszolgálatainak felettébb titokzatos küzdelmeit bemutató, éppen új regénytervig ívelő fura panoptikum bontakozott ki számomra, különféle történelmi korszakok megelevenedő figuráival… Nos, el kell árulnom, íróember mégsem lett belőlem, legfeljebb a Portás történeteit így-úgy lejegyző tollnok csak – sem író, sem kertész tehát, miként a Portás, aki a maga valójában és lényében belül hivatásos kertész volt, ezt el is felejtettem mondani, ezeregy foglalkozása közül talán e virágzó életpályát értékelte a legtöbbre, azt hiszem…

…

Hogy élete rossz paródiája lenne ez a könyv…? – vagy néhány legendás korszak emlékgyűjteménye…? Egy olyan korszaké is, amelyik, noha nagyjából egybeesett az eszmélő ifjúkorral, külső s leglényegibb vonásaiban is, akkor még, inkább csak átmeneti tragikomédiának tűnt… Akkoriban hódít teret végképp szerencsétlen kis országában a menedzseri szemlélet és egyéb fontosságok. Az emberi faj csúcsát ettől fogva a Külföldi Befektető képviseli, a lakosság jelentős része már előre- meg hátrafelé fordított baseballsapkát visel, az aluljárókat hajléktalanok lepik el, akik különféle érdekes táncmozdulatokkal próbálják elállni a sietők útját. De új szórakozóhelyek is nyílnak, színesedik a világ, nő a társadalmi hézag, egymásnak feszül Dél és Észak, pártok pörölnek, minden olyan vidámparkszerűvé válik. Alakulóban az új világnézetek, csinosodnak a politikai elvek maffiamódszerei, egyszerű gépíró és kozmetikus erikák okkult ezoterikákká vedlenek, zöldségesek hivatkoznak saját zodiákus jegyeikre, döbbenetesen ugyanolyan, filmsztárfejű fiúk, lányok randiznak az új plázák környékén, akiket alkonyat után sötéten bámul néhány lazának tűnő kidobóember. A képernyőn a reklámok és show-műsorok mellett feltűnik a korszak legriasztóbb figurája is, a kamerák előtt könnyező masszapolgár. Siva fojtogatói és sátángyülitagok titkos szövetségben egymással és klónozott mormon térítőkkel felváltva terrorizálják a békés járókelőket, akik mikiegér-parkokká átfestett dohos lakótelepeikből kiszabadulva csak kapkodják a fejüket, mivel még mindig szocialista embertípusok legbelül, ám fiaik agyába számítógép-processzorokat ültettek ismeretlen orvosi kezek, s ők már ezért olyanok, amilyenek. A földalatti Öregek ismét hatalomra engedik magukat, de betiltják a saját jelképeiket, a parlagfüvet, a jómódot és az egészséges kakilást. Szavazni lehet egyre jelentéktelenebb lényekre, cseles pórok és pórnők veszik át a haza irányítását, szívütemre felgyorsított zajzenékkel körítve pusztul el ismét a Római Birodalom…

Mindezeknek azonban, szerencsére, szinte semmi közük ehhez a könyvhöz.

…

Odakint emberi és nem-emberi lények nyüzsögtek, bombázók landoltak, miniszterek és tanácsadóik latolgatták bizonyos háborús cselekedetek esélyeit a későbbi haszonkulcs mértékében, odakint egészen más napok és évszakok tobzódtak, óceáni szelek simogatták a vén Európát, a szomszédék tatarozáshoz készülődtek, a betont ellepték az autókaravánok, legalább tizenhárom országban tartott még a Régi Öregek uralma a Földön. A rock nagy halottai akkoriban már porladozni kezdtek. Más szoknyadivatok járták, új galaxiselméletek, újdonságosnak ható, noha nagyon is ósdi irodalmi műfajok, az ország a változás korába lépett, a rendőrség akkoriban már békésebb eszközöket alkalmazott az elégedetlenkedőkkel szemben, egy pszichiátercsoport a kormány felkérésére megkezdte az új importkábítószerek alkalmazását néhány kiválogatott elítélten, majd az arra illetékes szervek, titokban, a lakosság egyre szélesebb tömegein. Az üzletekben akadt végre húsvéti sonka ünnep idején, a falvakban villanyfény, a gyárakban elegendő ellopható nyersanyag, a dollárboltokban emberhúst is lehetett végre már kapni. A tudósok kiszámították, életünk valamivel kevesebb, mint kilencvenhárom százalékát voltaképpen teljes öntudatlanságban töltjük, noha néhány szaktekintély ezt a számot alábecsültnek tartotta…