Saitos Lajos

MAGAMRÓL szólni háládatlan feladat, mert a jól megírt, s helyére billentett vers a legjobb életrajzi adalék. „Esztendők terhével” hátamon, prózában eleddig egyszer sikerült megfogalmaznom (vélem) a költészet lényegét. Tavasz: az örök természet megújulása, költészet a lélek tavasza – mondottam egykoron, amit azóta is vallok. A költészet mellett leginkább az aforisztika foglalkoztat, Atanasz Dalcsevvel szólva: „A humor a költő vidámhalála.”

Írásaim – tizenhét éves koromtól – különböző napi-, heti- és ifjúsági lapokban jelentek meg. Eddig többek közt az Agria, A Lidércfény, az Aracs, az Árgus, a Confessio, az Élet és Irodalom, az Életünk, az Irodalmi Jelen Online, a Jelenkor, a Nagyvilág, a Napút, a Pannon Tükör, a Parnasszus, a Partium, a  PoLíSz, a PoLíSz Online, a Reformátusok Lapja, a Somogy, a Stádium, a Szőrös Kő, a Szőrös Kő Online, a Tempevölgy, az Új Ember, a Vár, a Vár Ucca Műhely  és a Vigilia érdemesített közlésre.

Szerepeltem verseimmel A tavasz ígéretei, A csönd órái, Az ember énekei, a Tükröződések, az Egy jelenlét részei, a Szignál, a Helyszínlelés, a Vár – Antológia, az Antológia 1938–2013, a „nő hozzám a világ – velem” (Kalász Mártont köszöntő), a Győri Antológia 15., a Farkasszélben – Requiem a Don hőseiért, a Sokunk karácsonya – 2015 és a Ki szólít? – fehérvári új versek című antológiákban, valamint a Vörösmarty Társaság és a Kodolányi János Főiskola Bástya c. periodikáiban. Társszerzője voltam az Ezer magyar haiku, az In memoriam Dr. Kerkovits Gyula, az In memoriam Szopori Nagy Lajos c. köteteknek, az  Áron Nagy Lajos és az M. Tóth István emlékalbumnak, illetve a Reménység-naptár c. gyűjteményes kiadványnak.

Önálló köteteim: Elvétett ünnepeink; Éhségben, szomjúságban; Ezredvégi apokrif; Évszakok hullámverése, Por Isten szemében, Át a mezőn, Eleven fény, Mire megvirrad és Heródes testbeszéde címmel olvashatók.

A korai nyertes irodalmi pályázatok mellet Lánczos Kornél – Szekfű Gyula ösztöndíjban 1993-ban, 2005-ben és 2012-ben; Napút Nívódíj-ban 2013-ban részesültem. A Vörösmarty Kancsó-díjat 2011-ben nyertem el a Vörösmarty Társaság vacsoraestjén, s eddigi egyetlen pénzdíjas irodalmi „kitűntetésemet”, a Forintos-díjat ugyancsak 2011-ben kaptam a barátaimtól.