Ádám Tamás: Meg is sértődhetnék (Két vers)
Állapot
Egy-két izomrándulás még, sűrű
felhőkbe szakadó köröm, szél törte
csapóajtó, egy savas sóhaj, kárba
veszett köptető, lepke libben
mellemen.
Rohadó szamóca íze számban, rövidre
zárt pantomim, nyesett mimika,
elfogadhatatlan leltár, mustáros
búcsú. Mi sosem volt, az is
kiüresedett.
Végső leértékelés, érzelemvásár,
piacon keresett végtagok. Nyárban
savanyodó tojásleves a teraszon.
És az utolsó képmutatás: padlást
söprő delfint szelfizek.
Meg is sértődhetnék
Riadt redőnyök recsegik:
nem vagy itthon, más fontos dolgod akadt
a temetőben, ahol csitítod a
harangokat, miközben vasport
szór a rideg szél.
Szobáról szobára botladozok,
krizantémok reszketnek a
sarokban; itt remegtem szigorú-
szép pillantásodtól. Nem vársz,
meg is sértődhetnék.
A villanyóra forgója mozdulatlan,
az elmaszatolt vércseppnél örökre
megállt. Jó látószögben fekszik,
mérhető viszonyítási pont.
Mégis, mintha nem lennél túl
messze, nehezen nyelek,
ki nem mondott szavakat
hantolok, szemlesütve.
Illusztráció: Fülöp Péter Kirakat c. fényképfelvétele (2012)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
