Turai Kamil: Kálvária
I-XIV. †
I.
záporoznak rá kitalált szidalmak
részeges disznó! kikapós menyecskék
pártfogója! kifigurázza Istent
—-sérti a császárt
ámde hallgat: hiába tiltakozna
minden ember bűne az ő nyakában
ontsatok csak rám hekatomba mocskot
—-s legyetek tiszták!
hisz a Napba sohase érne turhád
visszaloccsan hajadon koponyádra
s maholnapra ragyogóvá szikkasztja
—-déli verőfény
megbicsaklott ítélet itt az élet
pillanatra se hitess igazságot
bár igézet Igéje tartja láncon
—-itt a gazságot
II.
túlsúlyos napokat hordoz a gyerekkor
magam is ácsoltam valaha keresztfát
acélbárdokkal faragott gerendákból
—égi Atyám műhelyében
fáradságunk nem hozza meg szent gyümölcsét
izzadságos nagyon is munkálkodásunk
torz botrányokkal tarkított vergődésünk
—irányít rossz pokol-úton
„kala esztin kalapa” – így a közmondás
rabszolgák fenyítő eszköze meggyaláz
Isten hátán csattog most ólmozott korbács
—holt fa ment élő ha megcsalt
nem kell félned hogy elhagy majd útközben
mert hozzád van nőve vérontó cölöpöd
egytömbű lélek nem bírja már hatalmát
—mentsd meg az Istent! – int Hamvas
III.
a kedvem el lehet venni – de azért róvom
táncom! kis játékvétkek paréja veri fel
—a Getszemáni sétakertet
–színes kavicsba ütjük a bokánkat
lehet hogy csak tréfásan szidtad Istent
észre se vetted még hülye irigységed
—aprócska kártyacsalásos stiklik
–emlékszel a legelső botlásokra?
eltörted egyszer a ritka márványsirt
anyádnak visszaszóltál – ő felsirt
—ott állt a habzó teknő mellett
–lassan gurultál le a bűn lejtőjén
de hiszen ma is milliót felejtesz
figyelmetlenül úttestre kanyarodsz
—halomra mulatsz szentmiséket
–megszeged hangzatos fogadalmad
IV.
felmérhetetlen az anyák fájdalma
ott őrzik ők a születés szent titkát
Párthus asszony szárnyalt Szkitopoliszból
—–mennyei justizmordba
otthonra lelt heftaliták hun földjén
tanulmányokat folytat Indiában
meg kell halni ahhoz hogy feltámadjunk
—–már csupán csúf töredék
anya siratja – nem fordítva – Fiát!
jött aranykapun s egy akasztófán át
így hitelesítve angyali „ámen”-t
—-irgalmatlan sújt Végzet
Napba-öltözvén letekintek fentről
másodszor szüllek meg örök életre
Ávét ujjongva törlöm Éva bűnét
—–ismerem benned Istent
V.
senkiben sincs nagyobb szeretet annál
mint részvéttel venni részt szenvedésben
mindegy bár tömegből akár kikapnak
—ácsorgót cipekedésre
túlmutat emberiségünk határán
mélyen át az emberiesség-korba
összetartozásunk sors-csapásába
—Isten- s ember-szerelembe
belecsimpaszkodva a szent keresztbe
mint vitorlás-bárka Noé-szálába
pirkadatkor szárnyaló szivárványba
—győzhet halandó igazán
közös könnyünk sárba-tiporja léptünk
összeroskadván még tán könnyebb párban
nem kívülről vizslatjuk haldoklásunk
—borzalmát egybedaráltan
VI.
ha elvesztetted zsebkendőd – megtaláld!
halált virágzik hát most a szerelem?
——az alvilági sötétségben
—Euridiké viszi Orfeuszát
önmagammal szembesülök szemedben
fel tudsz még nézni Nő a Fény-férfira?
——halálos kínok közt haladva
—csakis a szépért érdemes élni
vajon csak posztert posztolt a fészbukján?
dedikáltatta pluszban az arcképet?
——Krisztus utolsó kisértése?
—netán a szanhedrin behálózott?
fokról-fokra valósul meg szerelmünk
te látsz meg engem! mások csak leskelnek
——egymásra lel az összeillő
—tükröm vagy nékem napsütött Ég-leány!
VII.
négy komoly részre tehető népfajtánk
legfelől az aranyemberek nyája
ők öröklét szempontjából ragyognak
—-minden időkre
mögöttük a levegő-emberfajta
áttetszők és nem sok vizet zavarnak
nem lehet ugyan velük messze jutni
—-ám nélkülük se
harmadik rend a takonyember-réteg
ez a legtöbb: megbízhatatlan s aljas
mintha dézsa slájmban polipot fognál
—-csúszik kezedből
a legaljánál tartózkodunk mostan
a szarember: korunk nagy találmánya
gáttalan a gonoszságot teremti
—-gyilkol s elárul
VIII.
torlódván a tömeg élvezi cirkuszát
még most nem neki kell vásárra vinnie
bőrét korcs korbácsok tűzrózsát fakasztó
—–gennyes sorscsapása alatt
ó jaj te vérszegény megtévedt ácslegény
barkácsolhatnál kis műhelyedben bútort
s méltón más srácokhoz csépelnéd mobilod
—–irtózván politikától
vénasszony-csapatok Mirjamot mocskolják
inkább maradnál szűz-büszke méh te meddő
mintsem hogy férges vadgyümölcsöt teremjél
—–mely mindjárt csüng a bitófán
forr még bennem erő gyávákat megvetnem
Isten halála: ez most a fő műsorszám
vigasztalja Jézus a víg aszaltakat
—–magatokat sirassátok!
IX.
ha azt hiszed hogy megúszod egyszersmind
hát nagyon tévedsz – életre szóló harc
—-kecsegtet-késztet vétkezésre
—ámde a bűnbánat meggyógyíthat
de még te vagy te: a te személyed hull
teljes teremtetlenségében is le
—-te fuldokolsz az úti porban
—elcsukló torokkal széttiportan
innentől kezdve válik érdekessé
e nem egészen nászmeneti ügylet
—-el lehet tekinteni minden
—feleslegessé vált formaságtól
a bűn súlyától meg sose szabadulsz
nyomaszt az folyton mint a nehézkedés
—-hasztalan szabadulnál tőle
—visszanyert szabadságod a semmi
X.
boldogok a lelki szegények mert ők
meglátják Istent meztelenségükben
második Ádám leruhátlanítva
—-felfedi Istent
megfosztottak valahány mentségemtől
Kedron árja mossa halandóságom
farkasoktól szétmarcangolt vak pásztor
—-őrzöm a nyájat
sivatagban kifosztott Fouché Károly
imádkozott beduin gyilkosáért
hazájából űzött Mindszenty József
—-semmitlen indult
Amundsen és Scott jeges Arktiszában
sífelszerelésüket hátrahagyva
testtelen extázison át utaztak
—-szűzi Nihilbe
XI.
csonthártyán keresztül idegek s csontvelők
mélyén szívbe hatol csuklócsontokon át
szétrobbant szögív új ideggócot zenget
—-„Krisztus keresztjét irigylem”
innen már sehova hacsaknem fel van út
szeretkezés-pózban hajolnak mellemre
csak pár baltacsapás s lendülhet magasba
—-s szétmáll mandala-hamuként
hát még a nemi szerv? minek takargatni
meredjen mennyboltnak végzet-lándzsa gyanánt
sokrétű gyötrelem vár még rám odafent
—-rúgom szolga-fogad – emelj!
négy szög helyett cigány háromat kalapált
két lábfejem ezért egymásra ácsolták
mint húskampóra szánt féldisznó-darabot
—-megölnek kiket öleltél
XII.
hány milliárd halál millió év alatt?
hosszú kínszenvedés kórházi ágyakon
—–vigasz és bizonyosság nélkül
—-bosszú csak pajkos almalopásra?
valaha régen függtél már fenn a fán
érett gyümölcsként túlcsordult nedvekkel
—–mézes mosollyal kígyó kínált
—-s szürcsölvén mohón szívott Mária-ajk
ki kéne húznom kevélyen magamat
nehogy már odalent még kiröhögjenek
—–ez a szájtáti alja-népség
—-élvezetét leli haldoklásomban
istenből lettem szappanopera-sztár
iker-latrokkal jobbomon-balomon
—–halálra szánt protagonista
—-kétezer évig a celeb-spiccen
XIII.
vérben ázó gyolcsra peregnek könnyek
hajdan így szoptatta az istállóban
Betlehemben rejtette Heródestől
—-meglelte a gyilkos
szent ereklyék istenmorzsákat szülnek
igy ragyoghat vajon egy szimpla holttest?
megfizette helyettünk halál zsoldját
—-győz anyaszívben
hogy lesz ebből holnaputánra élő?
felvirradhat rá sose múló hajnal?
visszazárlak gyöngykagylóként ölembe
—-s kő-Pietába
soha többé nem hallom nevetését
Földgolyó gurult ma közénk Fiammal
csitt te csitt te! fel nehogy ébresszétek
—-hős idillünket
XIV.
hószín leplek alatt zajlik a birkózás
sziklás börtöneit szétveti szellemünk
bábból pille gyanánt robban a boldogság
—-nagy angyal-kísérlet zajlik
fényfókusz-fokokban tágul a láthatár
siklunk mint a halak siralmunk habjain
tegnap még földgolyón tapodtuk a talajt
—-ma meg csillagról üzenünk
most még mindent belep hótakarónyi csend
zúdul zord felhőkből búskomor jégzápor
ám már holnapután felvirrad a gyönyör
—-otthon atyai házunkban
hol voltál báránykám? ingyom-bingy asszonykám
szépségszomj-szakadó szeretkezésekben
meghaltál s jóvá tettél százezer évet
—-Jób helyett Isten módjára
Illusztráció: Hans Maler
Ezek is érdekelhetik!
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
