Ószabó István: „Por a pornak” (három vers)
*
[ISTEN: A HATALOM]
az se jó, ha Isten nagyon van.
ha torkig vagyunk vele.
rossz hallani szüntelen,
hogy meghalt értem.
látni krokodilkönnyeit,
ahogy azt mondja,
ne szorongjak; s változtat
csontvázam testhelyzetén,
ne arccal legyen a por a pornak.
[MIELŐTT ELTŰNÖK]
mielőtt eltűnök,
mint lassan kiapadt falvak a völgyben,
vers lesz, a hangtalan
levezényelt felhők ámulata csöndem.
vagy gyűlöljem inkább,
mert álnok, a nyálát
csorgatva vicsorgó világot?
szeretni akarlak.
ahogy szeretlek, mióta hamuból vagy.
mióta iszákjaim:
ott vannak azok a szemed sarkába
dobott könnycsomók.
egymás költészete vagyunk.
élsz, mert álmaimban elkerülnek
e szívtelen világ
gondolatgyilkosságai.
te vagy szerelmi költészetem.
biztonság.
bizonyosság.
háló nélküli ég.
[TRIANON]
Bartók föltámasztott fedelű
koporsója az éjszaka.
mennyi útszűkület…
mennyi út vezetett e levált
országrészekig.
fogaim közt nőnek a rések —
már átfér rajtuk,
kihull Isten a számon.
kezem a szívemre
teszem: élek-e?
vonó a híd:
hallgatom a folyó hangját.
esőerdő szempilláid.
sírsz? ne!
mindenünk elázik.
Illusztráció: fh. Oldřich Kulhánek: Parabola No. 1 (részlet)
Ezek is érdekelhetik!
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
