Radnai István: túl és közel
mediterrán ég vörös a föld
szőlősorok a ráncok futnak
a hegyek szoknyája ölén
szüret ilyenkor a legédesebb táj
must a tett kiforr valamikor
mint törköly összeesve
kipréselt félredobott vétek
büszke fürtök duzzadt szemek héja
halomba rogyva az élet
ki mondja meg ki szólít
a lélek erjed száll akár a szesz
a bűnös mustgáz a pincegádorig
kalandoz hátha valakit megejt
„megtört csontjaim táncra kelnek
az Irgalom teremtő szavára!”*
____________
*Szabó Ferenc SJ: Olajfák kertjében
Illusztráció: In memoriam (fh. SZF-fotó forrása: Jézus Szíve Jezsuita Templom)
Ezek is érdekelhetik!
Csontos Márta: Leltár… kipipálva (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
