Sztojcsev Szvetoszláv: Illúzió (Hét vers)
Halom
viharos éjszaka
szakadatlanul esik
villámok csapódnak az útra
− elkéstünk −
valaki megbotlott,
arccal lefelé elterült a sárban
a többiek nem tudtak kitérni
szénné égett lelkek szállnak az égbe
Klón
az utca két oldalán
állsz
megbabonázva
…
egyedül
nem bírtad a terhet
A fanatikusok
a fanatikusok
soha nem nevetnek
halálosan komolyak
tiszta tekintetűek
derűsek
boldogok
mint a lelki szegények
övék a mennyek országa
a megbocsátás
miénk a Föld
a pokol
a hitetlen élet
a halál
és
létükre a magyarázat
Pánik
kérem,
itt bomlanak
a szépek
az épek
pánik esetén
házfalak mentén
osonnak el
csukott szemmel
néha nem jutnak
messzire
ott maradnak
arccal a falnak
Hallucináció
Júdás testét
lóbálja
a szél
mossa a zápor
él
elárult minket
a halál
Megtisztulás
először a testet
aztán az emlékeket
és a Káin-bélyeget
jeltelen sírba
Illúzió
belekapaszkodtam
egy füstkarikába
szállunk
mert csoda kell néha
szünet
ihlet
új élmény
elég
azt gondolni
nem minden illúzió
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
