Hegedűs Gyöngyi: Az árvaságról
*
(a kitelepítés írójának)
annyi cilinder van a jobb szemem előtti üvegben, hogy fél karnyújtásnyira eltartva arcomtól, minden szálerdő lesz, ha keresztül nézek rajta. a pára, ami az üveget befogja, maszk alól szabadul, minden napszakban hajnal. mióta fésüli álmaimat. nem hiszem a rekonstruált mítoszokat. a felettes énnél nincs alantasabb. ezt a szálerdőt hiszem, ami bármiből kisarjad. csak el kell tartanom magamtól az éleslátás szított helyét fél karnyújtásnyira. élő, élettelen, mind ehhez az erdőhöz lelenc. nem kell lángra gyúljon, hogy láng legyen. az ige idejében az igeidők átjárhatók. senki nem tudja ezt jobban, mint a papgyerek, aki nemcsak istenhez, de anyjához és apjához is csak így jut el.
*
Cilinder (H. Gy.)
Illusztráció: a szerző fotója
Ezek is érdekelhetik!
Csontos Márta: Leltár… kipipálva (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
