augusztus 25th, 2016 |
0Szilvási Pál: ahogy
ahogy megállsz a piszoárral szemben és homlokod nekidöntöd a szemközti falnak
ahogy a virágzó gesztenyefa alatt peckesen sétálnak a varjak
ahogy két karod felemeled és érzed a hónaljad szúrós szagát
ahogy a leszálló sötét beborítja a városi kórház udvarát
ahogy csevegés közben a hullámokból felbukó válaszra vársz
ahogy egy nyári délután felállsz és egy újabb kávét csinálsz
ahogy a kávé hűl és hűlés közben is egyre csak gőzöl
ahogy egy rémült pillanat mélyén megállsz és elidőzöl
ahogy üvölt a tévé a rádió az emberek az utca
ahogy te is tudtad és tudod hogy mindenki mindig is tudta
ahogy a csók után lelked szakadása máma már nem hasad tovább
ahogy féled az életet és éppúgy féled a halált
ahogy verset akarsz írni hogy elmondd a közeget amiben élsz
de nincs már tagolt szó nincs sor nincs strófa csak ez az egész
Illusztráció: Fülöp Péter Ember c. fényképfelvétele (2012)