Nagybánkai Mátyás: HISTÓRIA AZ VITÉZ HUNYADI JÁNOS VAJDÁRÓL
*
Nagybáncsai Mátyás (Báncsai, Nagybányai, Nagybánkai; életéről adatok: 1540?–1575) Protestáns énekszerző. Neve sokáig vitatott volt. (Egy Báncsa nevű település Bács vármegye nyugati részén feküdt a középkorban. Innen vette nevét Báncsai András deák is, a 16. század elején működő budai udvarbíró.) Nagybáncsai Mátyás … 1560-ban, Nagyszombat városában tartózkodva szerezte Hunyadi János históriáját, amelyet vitézlő népnek ajánlott, „kik vadnak környül az végházakban.” A „Néktök emléközöm, ha meghallgatjátok, jó Hunyadi Jánosról” kezdetű, 4×19 szótagos, 6+6+7-es tagolású, szépen folyó verssorokból építkező históriájához forrásul főként →Székely István Chronica-ját használta fel (Krakkó, 1559). →Heltai Gáspár Cancionaléjában (Kolozsvár, 1574) sok helyütt átírva adta ki e história szövegét, sőt ügyetlen verseléssel 44 új strófát toldott belé, elbeszélve bennük Hunyadinak Zsigmond királytól és a Morzsinai leánytól való mesés leszármazását, amelyet Bonfini-fordításában ugyancsak előadott.
(Sajnos a Hunyadi Jánosról szóló história 1455-re teszi Nándorfehérvár ostromát a valódi 1456 helyett! Ebben a szerző Székely István krónikájának hibás dátumát követte.)
Szentmártoni Szabó Géza
*
Magánközléssel megtoldott elhelyező szócikkrészletet illesztünk a 462 esztendővel ezelőtt született história befejező oldalai elé – ma, a nándorfehérvári győzelem napján.
A közlés forrása: Régi Magyar Költők Tára, IV. kötet, közzéteszi Szilády Áron, Budapest, 1883
(A szerk.)
*
Nagybánkai Mátyás
HISTÓRIA AZ VITÉZ HUNYADI JÁNOS VAJDÁRÓL
…
Akkor írnak vala ezernégyszáz ötvenötödik esztendőben,
Az Mahumet császár mind földön mind vízen vala nagy készőletben,
Négyszázezer néppel császár elindúla ű nagy kevélségében, 315
Nándor-Feirvárat mind földön és vízen megszállá merészségben.
Kezdé lőtetnie tornyait, kőfalát jó Nándor-Feírvárnak.
Ez dolgokat mikor megmondották volna iffjú László királnak,
Egy német úr adá tanácsól királnak, hogy ők elindulnának.
Ugyanazon éjjel jó Buda várából szökve mind kifutának. 320
Tizenötöd napig Budának kapuja őrízet nélkül álla,
Semmit ez országnak akkor ótalmára a királ nem gondola.
Mikor János vajda az kéncses Erdélben ezt meghallotta vala,
Hogy a nagy Mahumet Nándor-Feírvárat nagy erősen víta’ná.
Jóllehet a gubernátorságot immár vajda letötte vala, 325
De mindazonáltal holtiglan akara hazájának szolgálni,
Nagy hamar siete, mint tőle lehete, sok szép hadat támaszta;
Capistranus János a keresztesekkel vajda mellé indúla.
Éjjel nappal siet jó Hunyadi János, az alföldre ha juta,
Nagy sok nászádokban, sajkákban, hajókban vajda népet állata, 330
Eveztet erősen, siet vitézekkel Feírvár ótalmára
Mahumet császárnak vízi ereivel vajda ha szemben szálla.
Csuda bátor szíve Hunyadi Jánosnak, népét igen bíztatja,
Nászádit hajóit erős viadalhoz rendeli és állatja
Az úr Jézus Krisztust segítséggel híjja, népével kiáltatja, 335
Mint sebes mendörgő, nagy hertelenséggel az törökre rohana.
Vala nagy kiáltás, rettenetes lövés, ropogás ű közöttek,
A vitéz magyarok igen serénkednek, török hajókba szökdösnek,
Nagy erős vérontást, csuda nagy viadalt az pogánok közt tesznek:
Mennybéli Istentől ott az diadalom Hunyadinak adaték. 340
A császár hajóit és vízi erejét magyarok megégeték,
Nándor-Feírvárba Hunyadi Jánossal mindnyájan bémenének,
Jó Hunyadi Jánost Nándor-Feírvárban láták, megörőlének,
Mennybéli Istennek hálaadásokkal dícsíretet tövének.
Az megrettent népet kezdé János vajda ily szóval bíztatnia: 345
«Szeretȇ fiaim miért ijedtetek? – nékiek mondja vala,
Tudjátok ezeknek nyakokon jártatok az én hadnagyságomban,
És az tü fegyvertek nem volt erőtelen ő ellenek az hadban.
Ezokáért mostan szerelmes fiaim bízzatok az Krisztusban,
Ki az ő szent vérét az magas keresztfán mi érettünk kiontá 350
És ígéretiben nékünk azt fogadta, hogy minket meghallgatna
Ha hozzá folyamonk minden nyavalyánkból ő kiszabadítana.
Azért ne féljetek, bízzatok fejenként Krisztus ígéretiben,
Bizon vélünk lészen ígéreti szerint mostani nagy igyünkben,
Erőt és fegyvert ád az pogán nép ellen az úristen kezönkben, 355
És őket megrontja az mi kezönk által ő nagy kevélségekben.
Mert ezek Krisztusnak olyan ellenségi miként szinte minékünk,
Azért ne féljetek mert az Krisztus lészen hadban mi közöttünk
És ő viaskodik a fertelmes néppel, meghigyjétek érettönk,
Azért nem kell félnünk, mert Krisztus hadnagyonk, ki állhat mi elle-
nünk?!» 360
Mikoron ezeket az megrettent népnek vajda megmondta volna,
Ottan minden népet erős viadalhoz Feírvárban állata,
Jeles hadnagyokat kezöttük támaszta, az vártákat elosztá,
Hunyadi forgódik, az népet bíztatja, viadalhoz oktatá.
Érté meg az császár, hogy vízi erejét a magyarok megverték, 365
És minden hajóit, eszközit az Dunán magyarok megégették,
Hunyadi Jánossal Nándor-Feírvárba segítségre bémentek:
Császár megbúsula, szakálát megfogá, erősen megeskövék.
Szóla az basáknak: «az kárt, kissebbséget bizon el nem szenvedem,
Tizenötöd napig vagy én itt meghalok, vagy az várat megveszem, 370
Ha minden népemet alatta, elvesztem, mégis enyimmé teszem,
Mert jobb itt meghalnom, hogy nem szégyenemre annákul haza
mennem.»
Kemén kőfalait Nándor-Feírvárnak császár igen rontatá,
Az tizenötödnap mikoron eljöve, az basákat hívatá,
Piros hajnalkorban ottan minden népét az ostromhoz indítá, 375
Az nap mind estvélig nagy erős víadalt az ostromon ott tarta.
Oly nagy erős harczok mind egész napestig ő közöttök tartának,
Sokszor az törésről szegén magyarokat az pogánok megtolják,
Az várasban őket mind az piacziglan verék és visszavágák,
Fejérvár kőfalán az császár zászlóit törökök lobogtatják. 380
Az vitéz magyarok Hunyadi Jánossal esmét Jézust kiáltának,
Esmét az városból az Mahumet császár hadát ők visszavágák,
Az császár zászlóit mind zászlótartóstul kőfalról visszahányák.
Szintén estve felé mikor az törökök az ostromon volnának.
Forgódik Hunyadi az népet bíztatja, elindula előttek. 385
Törésről az pogánt az vitéz magyarok ott csak hamar elverék,
Mind az táboriglan hátokon menének, nagy vérontást tevének,
Mahumet császárnak mellében egy nyilat az magyarok lövének.
Császár megszédűle, az basák megfogák, igen hamar ragadák,
Sietvén az basák császárral Zsarnóba azon éjjel jutának. 390
Ottan minden hada táborból kifuta az Mahumet császárnak,
Egy éfelikoron esze hogy megjöve Zsarnóban az császárnak,
Császár mint szólhata, monda az basáknak: «vajjon hol vagyok mostan?»
Az basák mondának: «te felséged vagyon most vég Zsarnó várában».
Császár esmét kérdé: «vajjon az én népem mint vadnak az táborban, 395
És az én álgyóim, kik Feírvár alatt valának az sánczokban?»
Szólának az basák: «az magyarok velönk ez estve megvívának,
Igen megverének és mindaz táborig kegyetlenől vágának;
Azért felségeddel ez éjjel mindnyájan az táborból kifutánk,
Azért az szép álgyúk mind Feírvár alatt a sánczokban maradtak!» 400
Hallván ezt az császár akará ű magát hertelen megölnie,
Az basák nem hagyák, hogy szörnyő halállal ű magát megölnéje.
Akkor császár hagyá minden népe között ez dolgot hirdetnie,
Hogy soha előtte Nándor-Feírvárat senki meg ne említse.
Vala nagy örömök Hunyadi Jánossal az sok jámbor vitéznek, 405
Szép dícséreteket hálaadásokkal tésznek az úristennek,
Ki nagy kevélségét, hatalmas ereit megrontá Mahumetnek,
És nagy győzedelmet ada Feírvárban szegén keresztyéneknek.
Egy üstökös csillag láttaték az égben akkor Magyarországban,
Mikor írnak vala ezer négyszáz és az ötvenhatodikban; 410
Jó Hunyadi János betegedék akkor halálra Fejérvárban,
Szemlénben az vízen hozák János vajdát magyarok egy sajkában.
Meghala Szemlinben, testét az magyarok nagy sírással felvivék
Az kéncses Erdölbe, Gyula-Fejérvárban tisztességgel temeték,
Kinek ő halálát Erdöl, Magyarország sok ideig kesergék, 415
Mert a két országnak és az végházaknak fő oltalma elesék.
Nagy szép közép ember és temérdek nyakó Hunyadi János vala,
Haja nagy, szép fodor és gesztenye színő, vitézi feje vala,
Nagy öreg szemei, kegyes tekinteti, kegyelmességgel vala,
Fejedelemséghez illendő erkölcse néki mindenben vala. 420
Két szép vitéz fia László és az Mátyás Vajdának maradának,
Kik nagy, siralommal és keserves gyásszal az atyjokat gyászolják,
Kinek az kissebbik nagyokat szolgála végre Magyarországnak.
Támasszon az isten ilyen hadnagyokat az nyomorult országnak!
Mikoron írnának ezerben ötszázban és az felett hatvanban, 425
Hunyadi Jánosnak sok viadaljáról gyakran gondolatjában,
Nagy Bánkai Mátyás rendelé versekben Nagy-Szombat várasában,
Az vitézlő népnek ajánlá, kik vadnak környül az végházakban.
FINIS
⇒https://library.hungaricana.hu/hu/view/RMK_I_0107/?query=Hunyadi%20J%C3%A1nos%20Debrecen%2C%201574.&pg=2&layout=s
⇒https://library.hungaricana.hu/hu/view/RMK_I_0112/?pg=92&layout=s
Illusztráció: Wathay
Ezek is érdekelhetik!
Nagy Balázs: „Megindulva a nagyvilágba, / mifele is lépked az árva?” →
Papp Ágnes Klára: „Ilyen utakon ismertem meg a táj lelkét, amely az enyém is” →
Bertha Zoltán: „Megbünhödte már e nép”. →
