Marković Radmila: Nevess!
*
Tervekre, vágyakra acélhálót sző a lét,
szövőszékén csattog a vetélő, ide-oda jár.
Ígéret földjét már régen elnyelte a világ.
Nevess, kérlek! A sírás semmit sem ér.
Huszonegyedik század kezdetén ez a
kék bolygó háború zajától reszket, remeg.
Nemcsak golyó hasítja a szennyezett eget,
most embereket, népeket áldoznak fel.
Nevess, kérlek! A sírás semmit sem ér.
Huszonegyedik század kezdetén
Ifjaknak jövőtlen a jövő, az
ész és a mesterség semmit sem ér.
Aki hazát vált, lelke hontalan.
Nevess, kérlek! A sírás semmit sem ér.
Három haza ege alatt megvénültem,
Magyarország, Jugoszlávia, Szerbia,
de otthont én egyszer sem cseréltem.
Nevessetek, kérlek! A sírás semmit sem ér.
Az elsőre gyermek voltam, nem emlékszem.
A másodikban felfelé ívelt az egyszerű élet.
A harmadikban milliárdos nincstelen lettem.
Nevess, kérlek! A sírás semmit sem ér.
Rogyadozó házakban csapok csepegnek,
repedezett falakról hullik a vakolat,
dudva növi be a nincstelenek küszöbét.
Nevess, kérlek! A sírás semmit sem ér.
Tervekre, vágyakra acélhálót sző a lét,
szövőszékén csattog a vetélő, ide-oda jár.
Ígéret földjét már régen elnyelte a világ.
Nevess, kérlek! A sírás semmit sem ér.
Illusztráció: nevető
Ezek is érdekelhetik!
Balizs Dániel: Miről mesélnek a temetők? Új perspektíva a Vas vármegyei etnikai vizsgálatokban →
Julius Frömmel: A remete* →
Julius Frömmel: Az Én Németségem, Misch Ádám emlékére (versek) →
