Littlewood: Pályaválasztás
Cipőkopogász. Én azt hiszem, az leszek.
Ritmusérzék a sikeres munka titka,
nekem az megvan. Vagy csini széplakatos.
Úgy érzem, illene hozzám, jobban, mint a
herkentyentő, pláne, ha egyben humbugter.
Az ám kemény meló. Még az irodai
piszlicsár is jobb, vagy az ipari pepecs,
azaz kacifántoló. Az idomai
viszont, ha érdekelnek a síknak, úri
pukedlivágó is lehetek még egyszer,
szimattervező, gépi kotkodácsoló,
okleveles totoja és fődiliszter.
Vagy boldogan lennék levegőápoló.
Másodállásban fényműves. Tavaszonként
rügyintéző és makkberendező. Télen
munkámmal vidítanám mind a huszonkét
kollégámat, mint jogi puszisztens.
Ha tunyulnak, jönnék, mint csárdásvezető,
ropná minden állítmányozási kuszkusz.
Vagy legyek mégis inkább autószerető?
Meg busz. Ja, és ki ne maradjon a troli,
mert félek, úgy lanyhulna a lelki hatás.
A legszebb mégis az önzetlengép kar- és
ölbentartó. Nem is szakma. Az hivatás.
Az erősdallamú igaziszerész is
jól hangzik. Lekvár- és kisbútormaszatos
is szívesen lennék, vagy netán konyhai
kisegérrepítő. Igen áldozatos,
de szép a gyerektronikai fűszerész
napja, borsra kelni, fahéjra aludni.
Amúgy mindegy is, csak értelmes legyen, és
valami izgalmas, nem unalmas nudli.
Szóval időben jelzem, én nem leszek pék,
sem marketinges, sem rajztanár, sem rendőr.
Inkább kisgyermeknevető és könnykötő.
Esetleg hőstermelő. Szólok, ha eldől.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
