Babics Imre: Távolbalátó (Három vers)
Távolbalátó
Két hullt szempilla: evezők,
s az egyetlen könnycsepp: ladik,
vágyja az egységes mezőt,
így óceánról álmodik,
melynek mélye pillantás csak,
s hullámai tekintetek;
bárki gördül, partra más csap:
az önvalójáról letett.
≈
S a part, hova ér: tekintet,
fövenyén elhullt evezők,
maguk mögött hagyták mindet,
kik vágyták a könnytervezőt,
s szárad számtalan sós ladik
– hánykolódtak a mély felett –,
gazdáik már nem valakik:
az Egyből hullámzó jelek.
Jelenvaló
Erdészből fakereskedő faragtatott
és a rendőrt pénzbehajtóként fizetik
erdész(sorolhatnám)
és a rendőrmifelénk,
és a rendőrmind e tényt
jogvédő mellőzi, bűnözőkért makog
biztos távolból, s él belőle évekig.
Kiknek kezében az irányítás, látszik,
a kisebbségi kommandó még hátra van
erdész(az lesz nagy szám),
és a rendőrvélem én:
és a rendőrfélkemény
banda magamfajta kinevezett nácit
rabol ki, majd feljelenti… Nincs több szavam.
Harangzúgás
tőjévelA templomtorony
köré jövőképeket hímez egy angyal
tűjével, a harangból felfénylő hanggal
tűjévelcsak úgy magának
tűjével– nem érti korom –,
töjévels megtörtént bánat:
tüjévellángok, füst, korom.
töjévelVallását vesztett
népség áll a pusztításban értetlenül,
s az üszkös romokon vérszomjas isten ül,
töjévelrajtuk vigyorog:
töjévelharcolni restek;
töjévelvas csizmasarok
töjéveltapos keresztet.
töjévelSzelídség végül
az utolsó minta mégis, földből árad,
rozsdásodnak beszántott lőfegyvertárak,
tőjévelembert fény tölt el
töjévelúj menedékül,
tőjévelerdő kizöldell,
tőjévelfolyó kikékül.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2014)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
