Vörös István

Budapesten született 1964-ben. A PKKE BTK esztétika tanszékének docense, József Attila-, Füst Milán-, Déry-, Hubert Burda-, Vilenica Kristály- és Premia Bohemica-díjas. Több mint 20 kötete jelent meg eddig, több mint 10 színházi bemutatója volt, több mint 10 nyelvre fordítottak írásaiból, egyebek köz kínaira, németre, görögre, héberre, angolra, bolgárra, csehre. Ő maga csehből, angolból és németből fordít, főként verseket (Holan, Rilke, Trakl, Miłosz, Holub, Borkovec, Hruška).

Fontosabb verseskötetei: Só, kenyér (1988), A csodaöreg (1996), A darázs tanításai (2000), Heidegger, a postahivatalnok (2003), Gregorián az erdőn (2005), A Vörös István gép vándorévei (2009), Apám kakasa (Lackfi Jánossal – 2009, 2015), A Kant utca végén (2011), Fénylovasok (2012), Tőlem távoli cselekedeteim (2014), Százötven zsoltár (2015).

Prózakötetei: Innenvilág (novellák, 1992), A fatelepítőknél (novellák, 1998), A kéz öt ujja (novellák, 2001), Švejk gyóntatója (novellák, 2007), Keresztelés özönvízzel (regény, 2011), Gagarin (regény, 2013).

Drámakötetei: Ördögszáj (2010), Aki nevetve született (2013).

Két gyermeke van.