Horváth Szabolcs: Kétely (két vers)
Kétely
Rácsaim és a falak tartanak fogva.
A kilátás egyre szűkebb a fenyőre.
Ismétlődnek a fájdalmas gondolatok
karöltve fejemben és a szívemben.
Sötét felhők gyülekeznek fejem felett,
de hamar tovaszállnak a végtelen
ismeretlenbe. A Nap újra pirítja
arcom, majd sötétség ereszkedik rám.
Marionett
Zsinórokon függtünk
a tervezőasztalon, majd
a teremtő szabadságot
ajándékozott nekünk,
és elvágta a zsinórokat.
Csak a faháztól szakadtunk
el, de a kerítésén még nem
sikerült átugornunk.
Horváth Szabolcs a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: “Marionett”
Ezek is érdekelhetik!
Végh Tamás: Körök és érintők (versek) →
Bíró József: Belső tér*, Pilinszky-parafrázis →
Botos Ferenc: Ómega mandala, Téridőben, Erdei pasztell (versek) →
