Lajtos Nóra: Nocturne (két vers)
Nocturne
Álmaimmal kivarrt gyöngy-rokolya
suhanjon,
hét szép aranyfürtszál a kezedre
simuljon.
Aggódásom fátyla a szívedre
boruljon,
rózsaszirmú imahalmom életedre
hajoljon
Viharfelhők szürkesége füstpermetté
fakuljon,
égbe kiáltó miértnek hangos hangja
halkuljon.
Minden, ami kedves emlék, csipkedobozba
bújjon,
vétkeimnek szárnya nőjön, könnytollanként
elhulljon.
A megmaradás törvénye
Kampóra akasztott éjszakai csöndben
függ tekintetem a plafon szentélyében.
Aludni volna jó, zuhanni álmomban,
s leengedni magam égi koporsóban.
Vagy kötélből ideget fonni az agyamban,
véres ingben égni pillangó-hajnalban.
Két kezem kulcsolni százszorszép imára,
darvak hátán elrepülni a magas hazába.
Illusztráció: “elrepülni a magas hazába”
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
