Karoline Brændjord versei
(A KORTÁRS NORVÉG KÖLTÉSZET HAVA – negyedik nap)
Lámpa
A munka mindent felragyogtat. A bánat mindent felragyogtat.
Megszülettem és felragyogtattam a szüleim arcát.
Amikor nevetek, anya felragyog
amikor megterítem az asztalt, apa felragyog
amikor bort töltök a poharakba, a világ felragyog.
Növekszem s fény áramlik ki az ujjaim közül.
Vízért megyek a forráshoz. A forrás ragyog.
S a magammal hozott víz is ragyog.
Minden ragyog, amit megérintek: Nyírfakéreg
fű, pillangó, krumplicsíra, tej és egy virágkaró.
Hírhozó vagyok.
Növekszem az ég alatt, hús és ámulat.
Ámulat fényét árasztom a földön.
Fénnyel törnek elő szavaim a számból,
s ha a szellőrózsát kérdem, elfehéredik.
Jöjj el hozzám fénylő világomba,
itt aranylik a búzatábla, csillognak a folyók.
Gyermeklábakkal taposom az ösvényt.
Lámpák a szavaim, a történeteim, a vágyaim.
Óriás lámpája vagyok a világnak.
Kezdet
Agyagdarab voltam. Anyám korongozott egy csészét
szél kerekedett bennem. Anyám érezte hűvösét.
Anyám egy kancsót formált belőlem. Csilingelő
pénzérmeket dobált belém, amiket aztán
nem tudott soha kihalászni.
Anyám vázát készített belőlem. Túl mély lettem a
szellőrózsának s kicsi a kardvirágnak. Anyám vágott
egy barkaágat. Megsimogatta a pelyhes bimbókat
s megtöltött vízzel.
(A szellő…)
A szellő kitartó és melankolikus. A szellő pont olyan melankolikus, mint a pázsit, amin egy kislány ül és a melankolikus lovaival játszik. Mi a játék neve? Melankolikus játék. Hogy hívják a lovakat? Melankolikus Ló 1 és Melankolikus Ló 2. S hogy hívják a kislányt?
(Egy napon…)
Egy napon a pillanat csak egy pillanat. Az ablakon át egy madárcsapatot követek a tekintetemmel. A madarak elbűvölőek, sármosak, furcsák. Néha néhány a felhőbe vész. Nem kötött alakzatban repülnek, vagy én nem ismerem a szabályaikat. Meglepnek a madarak. Nem békítenek, nem büntetnek, nem gyógyítanak sebeket. Boldog vagyok.
Fordította Kovács katáng Ferenc
Karoline Brændjord Foto: May Therese Vorland, Kolon forlag
Karoline Brændjord 1990-ben született norvég költőnő. A hordalandi Írásművészeti Akadémián tanult, majd az Észak-Amerika és a szociálantropológia szakokat Oslóban végezte.
Első kötetével (Jeg vil våkne til verden, Kolon forlag 2020) elnyerte a Kritikusok díját és az elsőkötetes szerzőknek adható Tarjei Vesaas díjat is. Ebből válogattunk néhány verset.
Illusztráció:“Norvég vershónap”
Ezek is érdekelhetik!
Hanne Bramness: Ének szavak nélkül, Az első hó →
Knut Ødegård: Vihar, A fölöslegesek →
Gunnar Wærness: felügyelet, birodalom →
