Hajós Eszter: /annyi Napot se/
Әбдіхамит Райымбергенов: Алатау (Курманғазы и музыка Великой степи, 1997)
Abdikhamit Raimbergenov: Alatau (Kurmangazy and the music of the Great Steppe, 1997)
mentünk azokhoz a hagymákhoz, de nem volt az erdő. mentünk, de nem. az a hely, ahová mentünk, nem volt. a hagymák se voltak, a fák nélkül. víz se volt, hal se volt. farkas se volt. Nap se nézett. ég se volt. pedig benéztem a fűk alá, kők alá, föld alá. letört, levágott ágak alá. összetörött levelek alá.
a szúrós levél se volt. a szagos-ízes levél se. zöld levél se, kék virág se. egyetlen rügy se nézegetett. szél se járt. talán még a gyökerük sem, semmi gyökér.
a bokorokat is levágták mind.
semmi tojás, semmi madár. üres fészek se, üres felhő.
és ahogy mentünk és mentünk, hogy hol van egy valami is, ott voltak azok a fák, mert nem vitték el, csak letették, ott voltak feküdve és sebesen. és nem, hogy visszatenni. minden virág tud gyógyítani, de mi tudjuk-e őket?
akkorák sem voltak, mint a derekam. mintha kisbabák. talán annyi Napot se láttak, mint én.
pedig ilyenkor vannak a rügyek énekei, és keresni kezdtem a földön, egy valamit is, vagy hogy valahogy egy gyógyítást is kitanuljak a földből, a lehajolásból, de nekem csak cseppem van, és most még az is száraz.
a bokorok azok nem voltak itt, de láttam akkor fekete helyeket is. tűzet tettek oda, és a tűzön égtek akkor biztos rügyek is, magok is. ami nem volt fa, azt csak tűzbe, de akkor miért vágták le?
nehéz ment a torkomba. én nem tudok a rügyeknek énekelni. egy levélnek se. lehullott, letépett levélnek se.
egymást nézték, vagy azokat, akik vágják őket?
fának kellene lennem, de nem lettem fa, és nem volt senki, akitől megtanulni. és nem lett senki se fa. nem volt senki.
hová lettek, akiknek fáknak kellene lenni?
ha emberek lettek volna?
semmi sás, amiben a szél megkapaszkodna.
és nem mondta, hogy háznak vagy hangszernek, ágynak. semmit sem mondott. a földhöz sem tudott odamenni, csak nézett és nézett körbe.
éhek voltak, martak bennem, sötétedett, kövesedett. száradtak ki a kis patakok, erek.
és mondani kezdtem, hátha őt legalább tudom gyógyítani. és mutattam is neki, rajzoltam bele a leesett, taposott dolgokba, és kértem, rajzolja velem.
ha meghal egy ember, fa lesz belőle, egy darab kéreg volt az ember. házat is rajzoltam, minden ember ott lesz fa a háznál, aminél lakott. ha ember lenne, nem vágnák ki. nem is lennének semmi kivágóik. csendesen lennének a fáknál, ne zavarják a családjukat. s mindenütt lennének fák. levélből csináltam az embernek a levélt. és nem mennének el a fáktól, nem hagynák ott a családjukat. a gyökeret. az nekik is gyökerük. ott nőnének, ahol születnének, és ott születnének, ahol azok születtek és nőttek, akiktől születtek.
és akkor ő is rajzolt, minden embernek sok gyökeret. a gyökerek azok egymással is kapaszkodnak.
de ha elfelejtenék?
minden ember fa, minden fa ember most is, ahogy minden madár víz, minden víz levél, minden levél göröngy, minden göröngy bogár.
ha meghal egy ember, fa lesz belőle, kétszáz évig fa, és aztán ember újra. nem tudná senki biztosan, igaz-e, de legalább félnének, hogy hátha, és azért nem vágnának, kétszáz évig. hátha rokon, mert embert is megölnek, ha idegen. de rokont is.
azt mondtam, itt maradok. ha minden második ember idejön és fa lesz, bokor lesz, virág lesz, lesz eső leesni, lesz víz, nagy víz is, ahol farkas iszik, madár iszik, lepkék isznak, isznak a gyökerek, iszik a föld.
és ág lett velem, rügy is. más fa itt nincs, madár ült az ágra, madár ült a fészekbe, fészek lett velem, és akkor valamik esni kezdek.
vannak, akik fák lettek, mondta. azért van kevés fa, mert nem azok lettek fák, akik kivágnak.
pettyek estek, és én mutattam neki, hogyan járjunk rajta, és láttam, hogy megszúrta, de nem állt meg. szaladtunk is, de nem szaladósan, csak ahogy sugárok szaladnak köveken. aztán láttam a pettyeket víznek, hogy már nem maradnak össze fehéren, és abban is jártunk.
ilyenkor vannak a hagymák. a szúrós levél. a szagos-ízes. de itt csak taposás és betegség. és nem, hogy halat megenni. madárt. nem.
ha nincs mit enni, nem kell enni.
2019. 03. 16. 6: 24: 16
(vö.: http://www.naputonline.hu/2018/07/04/hajos-eszter-nem-fak-ott/)
Illusztráció: “A Vágás”
Ezek is érdekelhetik!
Fodor Miklós: Képes vagy! →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
