június 11th, 2020 |
0Tamási Orosz János: Vén bolond (versek)
Látom Őt
útjaim széltében hosszában
egymást szabdalták föl
föl ti rabjai földemnek
eredni köll
vissza ha nézek látok még
távolságot magam előtt
csak távokat apró sprinteket
hallom a szélzúgást a port
látom a csöndet és
látom
látom Őt
és messze magam előtt látom
a földet földemet az elérhetőt
Hamvakba hűlt
azt mondják elveszítünk mert
rád találtak mert
nem hihetünk már léleknek
csak romló földi másnak
mert haza kellett volna jutnod
szibériádból is minden áron
átgázolni János vitézként valós
és valótlan hazug határon
de várt-e itt szabadság és várt-e
még szerelem s kellettél-e
ott romló testű omló szellemű rab
élőhalottak közé – Igének
azt mondják elveszítünk mert
rád találtak nincs nép nincs
még egy mely vérző sebet üt
csontjaira is – fiának
„Mi lesz a 65. mező?”
magam magamból kihasítom csak
így tud kettőm egy lenni odaát
hol megszűnik már a pont és a táv
s befutjuk végre pontosan szépen
szavaink helyét tétjét s szóközeink
jussát. mi e kívül maradt – potomság.
Zászlók, álarcok
miért hogy mindig temetünk
ünnepeinkben is elveszünk
elbukik vágyunk s meghalunk
s jövőre ismét nincs új nap s út
nincs kiút s nincs ki út ha ki
legyőzettél itt rab maradsz már
mindörökké de ünnepelhetsz
volt s marad jogod
farsangot játsz’ni vén bolond
Illusztráció: lírikus sorvető (fh. W. E. F. Britten, ~Tennyson’s Break)