Mikus Anikó

Budapest, ‘56.02.14.

Gyermekkorom: mese mese hátán, tátott száj, ceruza, toll, füzet, firkák.

Kamaszkorom: ceruza, toll, füzet, könyvek, könyvtár. Íráspróbálkozások a fiókban. Gyorsírás, gépírás. (Az is írás…) Irodalomtanárom biztat. Először látok hús-vér írót a lóversenypályán.

Felnőttkorom: ceruza, toll, írógép, többnyire parkolópályán. Élni kell. Valamiből. Gyermekek terelgetése. Könyvek számolatlanul, de nem olvasatlanul.

Elhányt írások, cetlik, spirálfüzetek, félbehagyott ötletek, kopogó klaviatúra a számítógép előtt. Fogadkozások: nem hagyom, hogy csak a fejemben létezzen, ami kikívánkozik belőlem. Most ezen dolgozom.

Nem könnyű írni. Nehéz elkezdeni, nehéz befejezni. De ami közte van, azért érdemes.