Magén István: Fohász
1-2. Nem téphető el és nem szakítható, nem lehetséges az általános tétel és annak elbeszélése, hogy Isten angyalt szül és az dalol Isten helyett. 3. Azt kell mondanom, hogy gyakran fordul elő, többféle jelentésű és ellenszegül a jeleneteknek. Kiirtja az eltévelyedőket. Többféle indítéka van, olyanok, amik ennek semmi jelentőséget nem tulajdonítanak. 4. A gerincoszlop elhajlik, a medencecsont háromszögletű, a fenék rombusz, a nemiszerv delta, a has ovális. Fontos feladata van, lyuk keletkezik és abból seb és genny és vér és imaház és ájtatoskodás. Úgy állok a teremtményeim között, mondja, hogy a tekintetem világos, úgy, mint két egymással szembeni gólyáé. Nőt teremtek, megállok előtte, indíttatva érzem magam, bűnbe esek, mert olyan nőt teremtettem. 5. Felette áll a dolgoknak, ami létrejött. Semleges embereket képeztek ki, ez lesz a legerősebb alakulat. Akik jártasak és akiknek szükséges, azok megerőltetik magukat. Hajlongnak, velük együtt valamennyi bálvány sírva fakad, és elutasítja a jeleneteket, melyeknek a magyarázata végleges. Éppen akkor, amikor az egész földet aknamező szegélyezi. Az a tárgy egyszerű, lényegében valódi, és ott van, ahol az örök tárgy van, aminek a neve Ember, és a tudósok közül való. Mozgásba hozza, gyógyszerekkel, gyógyfüvekkel vezeti, cinóbervörös festékkel csalogatja, feladatokkal látja el, kora reggel talpon van és késő este tér nyugovóra. (Mint egy eszköz). Megmámorosodik, meghatározza a pillanatot, mely nem mellékes. Nincsenek összekötve, műszakilag gazdaságtalanok, nincs mit megjegyezni. Csapkodja a falat, lángol, lebukdácsol az emelvényről. Tárgy, mely oldalról nézve kocka, felülről nézve gép. (Bizonyosság nélkül való szószaporítással mondom el azt, ami elmondható. Vizet keresek, amivel a felhők felfüggeszthetők az égre. Az oxigén kiégeti az óriási méretű csavartengelyeket, melyek ókori kőtömbökből készültek.) Ezek a fickók, a pilóta nélküli repülőgépek, és ha ez igaz, és ha a fejlődés töretlen, engem akartak elpusztítani a világháborúban. Látjuk a testünket, mozgunk és elbújunk. Nem tudom, milyen nézőpontból ítéljem meg, nem találom, és semmilyen szín alatt nem akarom megtalálni. A tudomány egyetlen pontjára kell összpontosítani. Tudásért fohászkodnak, és így vonulnak az arcod előtt. Megszámolom a páncélokat, melyeket vastag tölgyfához kötöztek. Kimondhatatlan kínlódás újra és újra áttörhetetlen határokba ütközni. A történet fejlődik, megmutatkozik, tölthető, élesíthető és felrobbantható. A képességek működnek, a kritika az ész feladata. Légvédelmi ütegek ugornak kőről kőre, cinklemezről cinklemezre. A cél nem számít, a találkozási pontokat kimérik, így kerül testközelbe egyetlen háborús találmány eredménye. A hangfal vörös, a sok új probléma, mint a lőszer, az áramforrás telepített, a bomba sem fontos. (A tudományok híveit arra kérem, higgyék el, hogy a Teremtő tudós.) A szellem korlátlan, az észszerűség átugorhatatlan. Gazdasági értelemben három feltétele van a szellemi munkának. Gerendákhoz erősítették őket, robotok meneteltek, ágyúcsövek készítéséhez ez volt a legjobb módszer. Robotszázadok foglalták el a földet. A soroksári gyár hozzákezdett megtölteni a hevedereket. Erősen ötvözött felületű robotok foglalkoznak vele. Mikroprocesszoraik bizonytalanok, a robot átütőképessége hevenyészett. A róla való felfogásunk szerintünk tudás, más szerint nem az. A szépséggel és az igehirdetéssel szakítani kell, papírrabszolgák lépnek az emelvényhez, és megalázzák a hívő embert. A hasonlat sokféleképpen értelmezhető, úgy is, ahogy az embernek nem adatott meg. 6. Készülődik a vizsgára, nem biztos, hogy él, de nem is halott, jól felel, előnyt adtak neki. A tűzről azt gondolom, hogy különféle tárgyakat tartalmaz, egy részét befeketíti, más részét nem. Szavakat alkalmaz a melléknevek között, úgy, ahogy Ő alkalmazza azokat. (Az előbbiek felkerülnek Totya király feltételezett koronájára. Értelmetlenné válnak a torzítások, azért, hogy éljenek.) A toronyházak helyén, néhány hónappal azelőtt még állatok lopakodtak, és vágyakozással figyelték a vályogfalak mögül kitüremkedő zajt. Mindenféle gazdák állatai jajveszékeltek. Hasonlóságukat átvetítik mindenre, amit véghezvisznek. Magyarázza, fejtegeti, idealizál, pedig inkább a valóságot kellene bemutatnia. Minden teremtett lényt megteremtettek. Zörög, jár, letiporja a gyökereket. (Erkölcsi realizmusra kényszerítik.) Ismerős lábak tapossák, mossák, megpróbálják eloldozni. Előtted áll a dolgoknak az a része, amiből világ lesz. Belekeveredtem, szabad ember vagyok, békére vágyom és napsütésre. Az ő neve van benne, a szava parancs és eszköz. Büntetem az apák vétkét, és megnyitok egy új fejezetet. Érdekfeszítő mesékkel játszom és példálózom. Magyarázni fogom, hogyan jutott eszembe, hogy legyen tudomásod róla. 7. Ezek súlyos megfázás következtében megbetegszenek és ágynak esnek. Durva szövetből harisnyákat varrnak, aztán játszanak, és elhaladnak mellettem, és kitekintünk a falon. Elméleti vitákat folytatunk, provokáljuk őket, vitatkozunk az avantgárdról. Nincs senki, aki megszólítana a néma elméleteik között. Nincs elvárás, az irodalmat megelőzi a tradíció. Őshüllők legelésznek a szöveg felett. A könnyek mélyről jönnek, mint a világot elborító tüzek. 8. A legidegenebb valóságba menekülnek, mely meghagyja nekik az ellenállást. Csapással megdöntik az ellenkezők káromlásait. Nagy tömegű csillagok robbannak fel a csillagrendszerekben. Egyetlen vagyok az összes sűrű bolygó közül, melyet felfedeztek. Két égitest vagyok elliptikus pályán mozgok a földgolyón kívül. Protonok között repülök a csillagok előtt magas forgási sebességgel. 9. Bolygóközi anyag formál, megfagyok az árnyék alsó szélén. Hélium vagyok a nap belsejében. (Mert én vagyok az Örökkévaló.) Lávát iszik, a kéreglemezek beomlanak, a föld legbelsejéből kitódulók, a fölöslegesek, a megállíthatatlanok. Elhiszem a tökéletesség láthatatlan szépségét. Szénia királyné a szépsége által láthatatlan. A tagadás útján jár, a tagadás szól, meg a kinyilatkoztatás, feltámasztott kontinensek szólalnak meg, letiporva a föld, apák vétkeit bünteti az Isten. 10. Hanggal teremt és fénnyel, mindegy, mit akar teremteni, másképpen fogjuk fel azt, ami a tagadás lényegéből fakad. Istent felfogni a tökéletesség megértésének lehetetlensége. Lovagol a földi magaslaton a (lehetetlenség) felfogása szerint. Magyarázatokat ír a közös jelentésű nevek megértéséhez. Én adtam a neveket, a mágneses tereket, a szabad szemmel nem látható viharokat, a körön keresztül érkező fényességet, a sima holdakat és az évszakokat. Mintha egyszerre keletkeznének a fojtogató szelek a légcsövemben. Szétszórják a hamut, mert táncolniuk kell. Isten haja megőszült, rászánta magát, hátratett kézzel járt, a háta mögött felhúzta a kezét, mintha a mellén kulcsolná össze. 11. Megteremtette a nőket, a hideg vízben beáll a hipotermia, megkeményednek a fenekek, a sós vízben megpuhulnak és csokoládébarnára sülnek. Tisztázni kell a dolgokat ahhoz, hogy a szenvedély teljesüljön. Hullámlemezekből épített kalyibát nekik, és a világnak ott, ahol az Ő arca nem látható.
2020. február
Illusztráció: Fohász (Magén István alkotása)
Ezek is érdekelhetik!
Fodor Miklós: Képes vagy! →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
